Dekoráció
A dekoráció egyre nagyobb hangsúlyt kap a cukrászatban (sőt ma már a sütőiparban is). Messze nem elég, ha valami finom, el is kell tudni adnia magát, azaz szépnek, vonzónak kell lennie. Természetesen ezzel semmi újat nem mondtunk, tudja jól ezt ma már minden cukrász, és igyekszik is vonzóan tálalni, elkészíteni a tortáit, süteményeit, fagylaltját.
Szeretnénk most egy összefoglalást adni a dekorációs lehetőségekről, anyagokról, eszközökről. Biztosan lesz, ami kimarad, hiszen olyan hatalmas témáról van szó, amelyet vastag könyvekben se lehetne összegyűjteni, de azért reméljük, hasznosnak találják ezt a rövid összfoglalót.
A dekoráció két kulcsszava az ízlés és az igényesség. Mindkét tulajdonság alapvetően belülről fakad az emberben, de mindkettő tudatosan fejleszthető. Vannak pozitív példák, de a tudatos fejlesztésre országos szinten szükségünk van ahhoz, hogy felzárkózzunk „Európához”.
A dekorációs kultúra fejlesztése két lépcsőben történhet. Mindenki kerüli, hogy olyan dolgokkal növelje a költségeit, amelyek nem térülnek meg közvetlenül. Ezért érdemes először körülnézni a házunk táján, és a meglévő anyagainkat, eszközeinket használni dekorációs célra. Ez gyakorlatilag ingyen van, de egy kis fantáziával – vagy innen-onnan összeszedett ötletekkel – egyedivé és különlegessé tehetjük a termékeinket.
A második lépcső az, amikor extra kiegészítőket vásárolunk. Az elsővel megvalósíthatunk ízléses, szép, érdekes, vidám dekorációkat, de ha elegánst akarunk, ahhoz bizony szükség van néhány kiegészítőre. Ma már azonban ezeknek az ára messze nem képvisel olyan magas arányt (mivel a cukrásztermékek megdrágultak), hogy ne lenne érdemes megfizetni őket ott, ahol igény van az eleganciára.
A dekorációkat alapvetően két csoportra lehet osztani:
Ehető díszítések:
gyümölcsök – friss, fagyasztott, befőtt, kandírozott; csokoládé – lapok, forgácsok, darák, stb.; cukor; marcipán; grillázs; kakaó; karamell; ostya; zselatin (gyümölcsök fényezésére); kókuszreszelék, stb.
Nem ehető dekorációs anyagok:
papír; műanyag; textilek; élő virág, stb.
Sokan idegenkednek a nem ehető anyagokkal való díszítéstől, pedig még kombinálni is lehet az ehető dolgokat a nem ehető díszítőkkel. Azt természetesnek veszi mindenki, hogy a torta alatt papírcsipke van, pedig az sem ehető és része a dekorációnak.
Az ehető dekorációs anyagok felhasználási területe rendkívül széles, különösen a gyümölcsöknek van egyre nagyobb tere, a friss, szép gyümölcs látványa – esetleg érdekesen faragva – a lehető legvonzóbb a fogyasztók számára.
Az ehető díszek közül egy dolgot szeretnénk most kiemelni, bemutatva ezzel a lehetőségek sokféleségét. A tortákon alkalmazott virágdíszítések nagyon régóta népszerűek és széles körben elterjedtek.
Legtöbbször marcipánból készülnek, de a cukordíszek is elterjedtek. Karamell, tragant vagy ostyavirág díszítést már jóval ritkábban alkalmaznak, pedig ezeknek is megvan a létjogosultságuk.
A marcipán előnye, hogy jól ismert, széles választékban áll rendelkezésre és egyénileg is elkészíthető.
A cukordíszek a viszonylagos olcsóságukkal, jó eltarthatóságukkal versenyeznek, de a marcipánhoz képest általában kisebb figurák készülnek belőle.
A karamell díszek, amelyeket leginkább a cukrászversenyekről, bemutatókról ismerünk, ma még ritkaságnak számítanak. Hátrányuk, hogy drága, törékeny és nehéz beszerezni – vagy magunknak kell elkészíteni, ami szintén nem egyszerű feladat. Azonban kétségtelen, hogy ez a legelegánsabb virágdíszítés, amit ma ismerünk. A fényes, áttetsző anyag a legexkluzívabb tortákhoz illik.
Az ostyavirág jóval szerényebb, viszont nagyon olcsó lehetőség, ami ma is széles körben elérhető és számtalan változatban kapható. Előnye a jó tárolhatóság. Nyáron különösen kedvelt, mivel könnyű, légies, így jól illeszkedik a nyári finomságokhoz.
Viszonylagos újdonságnak számít a tragantvirág, amely a Távol-Keletről érkezik. Eltarthatósága kiváló, tárolása könnyű. A legfontosabb előnye azonban az, hogy egészen különleges kompozíciók (pl. orchidea) kaphatók belőle, olyanok, amelyeket marcipánból nem lehetne előállítani. A szinte leheletfinom szirmok, levelek elegánssá teszik, bár egészen más hangulata van, mint a karamelldíszeknek, mégis hasonló igényeket lehet vele kielégíteni.
A nem ehető dekorációt három nagy csoportba lehet sorolni:
„Csomagolás”
Ide tartoznak mindazok a dekorációs anyagok, amelyek a terméket védik, tálalják: szalvéta, tortadoboz, csomagolópapír, tortatálca, stb. Ezek zömére mindenképpen szükség van, de nem mindegy, hogy milyen minőséget használunk. A lényeg itt is az igényesség és az ízlés. Fontos, hogy a részletek illeszkedjenek egymáshoz. Próbáljunk meg tudatosan kialakítani egy stílust, és mindenben azt kövessük.
A csomagoláshoz tartozó anyagoknak van még egy nagyon fontos szerepük, a reklám. Ezek a dekorációs elemek viszonylag tartósak és az emberek magukkal viszik őket. Ezért kiváló lehetőséget nyújtanak arra, hogy egyedi felirattal, logóval lássuk el őket, aminek a reklámértéke nagyon komoly lehet! Az egyik legismertebb esküvőkre szakosodott cukrászatban mondták el, hogy a legtöbb új vevő az esküvőkön látott torták alapján keresi meg őket.
Közvetlen dekoráció
A második csoport az, amit a süteményekre, tortákra, fagylaltokra helyezünk díszítésnek. Ez az, amitől a leginkább idegenkednek a cukrászok. Természetesen mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mit és hogyan kínál, viszont nem szabad elfelejteni, hogy a fogyasztók – különösen a gyerekek – körében nagyon népszerűek a műanyag figurák, amelyek számukra tartós játékot jelentenek. Ma már egyre jobb minőségben kaphatóak ezek a díszek, így az igényes cukrászok is találhatnak megfelelőket. Ezek a figurák – amelyek sokszor készletben kaphatóak – arra is lehetőséget biztosítanak, hogy például az ünnepekre, vagy évszakokra különleges dekorációt készíthessünk.
Kiegészítők
Nem szabad elfelejtkezni az egyéb kiegészítőkről sem: fagylaltlap, reklámtáblák, kártyák, tálaláshoz alátétek, tortaállványok, stb. Ezek már részben az üzletberendezés témakörét érintik, de összefüggenek a dekorációs kérdésekkel is. A lényeg itt is az, hogy összhangban legyenek a többi elemmel, a cukrászda egész hangulatával.