Patisserie

„Patisserie der Kaiserzeit” elnevezéssel a magyar cukrászatot bemutató és népszerűsítő esemény színhelye volt novemberben a frankfurti Frankfurter Hof szálloda. Az öthetes rendezvény főszereplői Dulcz Gábor (Pataki cukrászda) Donkáné, Murár Mária (Agro Hotel) cukrászok voltak. Munkájukat a Zsámbéki Premontrei Szakiskola diákjai segítették, Vojtek Éva szakoktató vezetésével, aki a rendezvényt szervezezte.

Ő meséli el nekünk, hogy milyen élményeik voltak.

Iskolánk a Tempus/szakiskolák mobilitási pályázatán keresztül jutott ehhez a lehetőséghez. A diákjaink számára kerestünk gyakorlati helyet Frankfurtban és így találkoztunk Gerhard Mitrovits úrral, a Frankfurter Hof igazgatójával. Arra biztatott, hogy ne csak egy egyszerű gyakorlat legyen a kinn töltött idő, hanem legyen sikerélménye is a tanulóknak. Kérdésére, hogy elvállalnánk egy magyar hagyományos cukrászda bemutatását, bátran igent mondtam.

Ez a speciális gyakorlat azonban jelentős felkészülést és támogatást igényelt. A szakmai felkészítést a Magyar Cukrász Ipartestület részéről Frank György mestercukrász irányította. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a diákok a tanítási időn kívül a felkészülési időben szombat, vasárnaponként Budapestre utaztak, hogy a szakma alapfogásait a gyakorlatban is megismerhessék, illetve a kiválasztott sütemények egy részét megtanulják önállóan elkészíteni. A kiállítási és prezentációs anyagokat a Magyar Turizmus Rt. és a Budapesti Idegenforgalmi Hivatal valamint a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum biztosította.

A résztvevőkkel közösen készítettünk egy listát, amely monarchiabeli süteményeket tartalmazott, kiegészítve jellegzetes magyar cukrászkészítményekkel. Az elkészített sütemények ebből a listából lettek kiválasztva. Torták közül a Dobos, Esterházy, gesztenye, a vágott sütemények közül a különböző lepények, a Rákóczi túrós, krémes volt a kínálat. Ezeket egészítette ki a rétesek, gesztenyés készítmények széles választéka illetve az óriási sikert aratott édes teasütemények színes kavalkádja.

A szálloda Autoren bárjában egy süteményes vitrinben és egy díszasztalon kerültek elhelyezésre ezek az édességek. Az értékesítést és a figyelemfelkeltést szolgálta a hostess korabeli ruhája és a délutáni u.n. „showcooking”, ahol a vendégek bepillanthattak a süteménykészítés fortélyaiba. Hamarosan törzsvendégeink lettek a környező bankok menedzserei, fittyet hányva a kalóriáknak. A belváros szívében található szállodába gyakran tértek be elegáns hölgyek, akik egy kávé mellett pihenték ki vásárlási fáradalmaikat. A díszasztal látványa a kedves és figyelmes invitálással azonban módosította terveiket. Már nem egyszerűen kávézni szerettek volna, hanem minden finomságot megkóstolni. Így hamar kialakult egy hűséges vendégkör, akiket minden nap sikerült valami újjal elkápráztatnunk.

A szálloda reklámjának köszönhetően rengeteg kint élő magyar is meglátogatott minket, hogy a hazai ízekkel találkozzanak.
A szállodában rendezte meg az osztrák követség az év végi jótékonysági bálját, ahol a svédasztal édességeit a magyar cukrászok készítették. (A nagykövet meg is dicsérte a finom hazai ízeket.) A réteseken és a Wiener Feingepacken (édes teasütemény) kívül 250 szilvás és lekváros gombócot készítettünk.

Sok megható, érdekes történet említhető: egy 94 éves osztrák úr négy süteményt fogyasztott el a következő történet kíséretében:

Édesapja az Osztrák-Magyar Monarchia tisztje volt és Budapesten állomásozott. Élvezettel mesélt a gyerekeinek az ott megismert különlegesen finom Dobos tortáról, amelyet most 80 évvel később kóstolt meg. Ez volt az első torta. Az Esterházy tortát Esterházy János (1942-ben egyedül szavazott parlamenti képviselőként a zsidó törvények ellen) tiszteletére fogyasztotta. Ez volt a második torta. A Rákóczi túróst azért ette, mert mindig csodálta a magyar szabadságvágyat. Ez volt a harmadik. Ekkor már aggódva figyeltük! A Gundel palacsintát a magyar gasztronómia tiszteletére rendelte meg. Ez volt a negyedik!

Gratulálunk a szervezőknek és a résztvevő diákoknak a magyar cukrászat hírének öregbítéséért!