A trópusok

A kókusz az élelmiszer-, sőt a vegyipar egyik legsokoldalúbb alapanyaga, amellyel a cukrászatban és a sütőiparban is találkozhatunk. Maga a kókusz íz, amelyet leginkább a kókuszreszelékről ismernek a fogyasztók, széles körben kedvelt, népszerű alapanyag, amellyel az ízhatás mellett kiválóan lehet dekorálni is.

Ismerkedjünk meg a kókusszal közelebbről. Kezdjük először magával a növénnyel, a kókuszpálmával.

A pálmáknak e figyelemre méltó fajtáját emberek milliói nevezik az élet fájának. S valóban a föld összes fái között ez tűnik a leghasznosabbnak. Mert ismerünk-e másik fát, amely nem csak a ház építéséhez szükséges anyagokat, hanem a berendezés legnagyobb részét is szolgáltatja? Készítenek belőle széket, ágyat, ágybetétet, szőnyeget, seprőt, csészét, csésze aljat, sőt, szappant és fogkefét. Ismerünk-e olyan fát, amelyik a házat nem csupán fűti, hanem ablakredőnyként vagy legyezőként hűti, és a kókusz olajjal megtöltött kókuszlámpában lévő, kókuszrostból készült kanóc segítségével világítja is? Amely gondoskodik az egész család ruházatáról? Amely a halász számára minden szükséges felszerelést biztosít, attól kezdve, hogy csónakot építhet belőle és felszerelheti vitorlával, kötelekkel, horgászzsinórral és hálóval? Amely nem pusztán a tüzet táplálja a tűzhelyben, hanem a táplálékot is nyújtja? Egyetlen kókuszdió ugyanis annyi fehérjét tartalmaz, mint 10 dkg bélszín. E fának az adományaiból gyakorlatilag meg lehetne élni.

Az iparilag fejlett országokban is rendszeresen használják a kókuszpálmából készült termékeket a gyárakban, a konyhákban, az autókban, a cigarettákban, s a felhasználás lehetőségei növekednek. Kb. 4,5 millió hektár területet borít a kókuszpálma, amelyekről évente 25 milliárd kókuszdiót szüretelnek le.

Vannak, akik azt állítják, hogy ez a csodafa voltaképpen nem is fa. Nincsenek ágai, és kérge sincs. A legtöbb valódi fában az életnedv a kéreg alatt halad fölfelé, a kókuszpálma nedve viszont az egész törzsben áramlik. Míg teteje felé a fák törzse elvékonyodik, a kókuszpálma - bár mindig egy kissé hajlott - egészen a tetejéig azonos átmérőjű. Évgyűrűi nincsenek, ám életkora a lehulló levelek után maradó forradásokról leolvasható. Ezek csigavonalban futnak körül a fán, s mindegyik forradás egy-egy hónapot jelent. A legtöbb fa évente csak egyszer hoz gyümölcsöt, a kókuszpálma viszont tetszés szerinti időpontban kész rá, hogy tizenkétféle módon szüreteljék le - a nyíló virágtól az érett dióig. Legfelül, a törzs csúcsán található a csúcsrügy, a fa “szíve”, egy sárgásfehér, káposztaszerű feszes levélkezdemény, amely egy emberi karral azonos nagyságú. Ha ezt levágják, vagy valami okból megsérül, a fa elpusztul. Ha azonban a fát kivágják, ebből a rügyből is ízletes ételt készítenek, az ún. ínyencsalátát.

A becsukott virágokat hüvelyszerű burok védi, amelyet kócszerű szőr borít. Az ebből az anyagból készített szövetből sapkát készítenek. Virágzás után előbújnak a kicsiny, gombhoz hasonló diók, amelyek érése mintegy tizenkét hónap során következik be. Ha a virágokat nem engedjük kinyílni, és egy csokornyit leszakítunk, majd szorosan átkötözzük, lefelé fordítjuk, és a tetején szétlapítjuk, kisvártatva édes könnyeket kezdenek ontani, akár napi négy litert is. A zavaros, barna, édes folyadék távolról sem emlékeztet a kókuszdió ízére, viszont könnyen besűrűsödik, és kiváló minőségű barna cukor készíthető belőle. Ha viszont tovább hagyjuk állni, igen gyorsan erős, sörszerű itallá erjed, amelynek alkoholtartalma eléri a nyolc százalékot. Tovább tárolva néhány hét múlva kiváló ecet lesz belőle.

A vastag külső burkot összepréselt kókuszrostok védik. Ha ezt sós vízben áztatjuk, erős zsineg, kötél fonható belőle. E természetes rostot vattának és párnák töltőanyagának is fel lehet használni. A kókuszdió héjából mindenféle művészi tárgy faragható. A bennszülöttek kanalat, késnyelet, gyermekjátékokat, hamutartót, gombot, csatot, lámpaernyőt készítenek belőle. Földolgozva faszén készíthető belőle, amelyet elsősorban nem tüzelőanyagként hasznosítanak, hanem gázálarcok légszűrőjeként, de a cigaretták füstszűrőjében is felhasználható. Ha elővigyázatosan fölvágunk egy érett kókuszdiót, mintegy két pohárra való kristálytiszta, édes, vízszerű folyadékot ad. Csodálatosan tiszta, kórokozóktól mentes ez a folyadék. A II. világháború távol-keleti katona orvosai szőlőcukoroldat helyett minden különösebb sterilizálás nélkül ezt a levet adták be betegeiknek akár vénásan is.

Ha egy dió egy ideig fölbontatlanul áll, belsejében kocsonyaszerű anyag, úgynevezett gyümölcshús képződik. Kisebb mennyiséget ugyan fogyaszthatunk belőle, állandó tápláléknak azonban túlságosan zsíros. A kókusztermelő országokban a gyümölcshúst előbb kásás masszává őrlik, majd kendőn átnyomják. Az így nyert tej mártások és egyéb ételek alapanyaga. Melegítve főzőolajat, illetve lámpaolajat nyerünk belőle, ha hamuval keverjük, szappanként használható.

A golyó alakú dióbél felvágva és szárítva kerül kereskedelmi forgalomba, ez a kopra. A koprareszeléket ismerjük kókuszreszelék néven. A kopra legtekintélyesebb részét - évi 3,5 millió tonnát - azonban kókuszolaj előállítására használják. A kókuszolaj nagyon széles területen használható fel. Ugyanúgy megtaláljuk a hajmosó szerekben, mint az ipari kenyőanyagokban, hidraulikus folyadékokban, festékekben, szintetikus gumiban, s műanyagokban. A kókuszolaj legnagyobb piaca India, ahol döntően a vegetáriánusok által fogyasztott vajat készítik belőle.

A kókusz teljesítménynövelő hatása miatt a sportolók étrendjének is elmaradhatatlan eleme. A gyomorra is jótékony hatással van: a lassú emésztés javítható pár szelet kókusszal, melyet a héjával együtt kell elfogyasztani.

A táplálkozás-szakértők szerint enyhíti a görcsöket és a bélrendszeri betegségeket. A kókusz húsa gazdag telítetlen zsírsavakban, leve kiváló természetes üdítőital, és mindkettő alkalmas a fáradékonyság leküzdésére, és a tüdő erősítésére. A kókuszlé vizelet- és hashajtó, valamint vértisztító hatású is egyben.

A süteményekben technológiailag a kókusz különösen magas laurilsav tartalma hasznos, amely az eltarthatóságot növeli.
Legközelebb, amikor kókuszreszeléket szórnak egy süteményre, jusson eszükbe, hogy a trópusoknak milyen gazdag ajándékát tartják a kezükben!