A tölcsér

A magára valamit is adó cukrász, fagylaltos mindent megtesz azért, hogy az általa kínált fagylalt minél jobb minőségű legyen. Azzal azonban már kevesen törődnek, hogy a fagylaltjukat miben kínálják. Pedig a tölcsér éppen annyira része a fagylaltozásnak, mint maga a fagylalt, hiszen – általában – a tölcsért is elfogyasztják. Az ostya íze kiegészíti a fagyiét, és együtt nyújtja azt az élményt, amit a vevő szeretne megkapni.

Természetesen egészen más hangulata van egy gyümölcsös kehelyben kínált, leülve elfogyasztott fagylaltnak, mint az utcán vagy strandon tölcsérből „elnyalt” finomságnak. A tölcséres fagyi – annak ellenére, hogy a legtöbb helyen a döntő többség így fogy el – kicsit mostohagyerek. Amíg egy elegánsabb cukrászdában nem sajnálják egy különleges üvegkehelyre a több ezer forintot sem, addig a tölcsérrel ritkán törődnek.

Amikor még 50 fillér volt egy adag fagylalt, a tölcsér 10 fillérbe került. Azaz 20% -ot jelentett egy gombóchoz képest a tölcsér ára. Ma 70-80-100 Ft egy gombóc, és a tölcsér kb. 4 Ft. Tehát az arány most már csak 4-6%. Ha egy picit extrább tölcsért kínálnak valahol (édes, mártott, stb.), akkor azért rögtön felárat is lehet kérni. Nem érdemes a tölcséren spórolni, mert egy kellemetlen ízű, állagú ostya „agyoncsapja” a fagylaltot is.

Ha azt látjuk a cukrászda környékén, hogy az emberek üresre nyalják a tölcsért és azután eldobják, akkor sürgősen váltani kell és jobb minõségű tölcsért kell vásárolni. Az igazán jó tölcsér gond nélkül eláll akár egy évig is, mert olyan alapanyagokból (jó minőségû liszt és növényi zsír) készül, amely nem avasodik, nem romlik meg.

Természetesen a tölcsér tárolása is fontos kérdés, dohos, nedves pincében tárolva ne csodálkozzunk, ha elveszíti a minőségét. A rendesen, fóliába becsomagolt ostyák hűvös, száraz helyen tartva nem okozhatnak kellemetlen meglepetéseket.

Máshol is tetten lehet érni azt a hozzáállást, amely csomagolóanyagnak tekinti a tölcsért, és nem élelmiszernek. Ha szalvéta nélkül, a pénzt is ugyanazzal a kézzel átvéve adják ki a fagylaltot, akkor az igényes vevőnek már csak ezért sincs gusztusa elfogyasztani a tölcsért. Lehetséges, hogy ez a higiéniai kérdés is szerepet játszik a műanyag poharas fagylalt terjedésében, pedig ez nem szerencsés folyamat. Az ostya sokkal környezetbarátabb, alig van utána szemét és önmagában is élvezetet okoz(hat) a fogyasztása.

Figyeljünk oda jobban a tölcsérre, mert ugyanúgy része a fagylaltnak, mint bármelyik alapanyagunk!