A legjobb vásárlók

Gondolom sokan nem értenek egyet a fent olvasható címmel. Nem kevesen gondolkodnak úgy, hogy a legjobb tömegterméket nagy mennyiségben, minél olcsóbban kínálni, mert „erre van igény”. Kétségtelenül jelentős igény van az olcsó árukra, azonban nem csak erre van igény!

Ma már stabilan nő azoknak a fogyasztóknak a tábora, akik igényesek, megválogatják, hogy mit vesznek és esznek, és hajlandóak megfizetni a minőséget. Ez a réteg tudatosan vásárol, elsősorban nem az árcédulát nézi, hanem a márkajelzést és az összetevőket. Tudja, hogy mit keres és egyre jobban azt is, hogy hol találja meg, amit meg szeretne venni.

Miért jobb vevők ők, mint az olcsóságra vadászók, amikor ilyen kritikusak, elvárásaik vannak és nem vesznek meg akármit? Mondhatnánk, hogy éppen ezekért, de ennél még több előnyük van számunkra.

A legnyilvánvalóbb, hogy jóval nagyobb haszonnal lehet nekik értékesíteni, mint a másik fogyasztói csoportnak. Tény, hogy kevesebben vannak, viszont a vásárlóerejük jóval nagyobb, és hajlandóak felárat fizetni a minőségért. Úgy is mondhatjuk, hogy kevesebb munkával lehet ugyanakkora hasznot elérni ezen a piacon.

A márkahűségük is rendkívül hasznos a termelők számára. Aki az árcédulát nézi, azt a lehető legegyszerűbb átcsábítani a konkurens termék fogyasztására - csak ki kell írni, hogy ‚akció’ és egy kisebb számot kell feltűnően ráírni. Ez sehová sem vezet – pontosabban abba a csődközeli helyzetbe, amelyet a nulla közeli haszonkulccsal termelő vállalkozások tapasztalnak, akik egymás alá licitálva szép lassan tönkreteszik magukat és egymást.

Ezzel szemben az igényes fogyasztó ragaszkodik a bevált minőséghez, tudatosan keres konkrét termékeket, nem lehet azzal elcsábítani, hogy valami olcsóbb. Őt a jobb minőség, szebb kivitel érdekli, de az ilyen típusú verseny még senkit nem vitt csődbe, sőt!

Ehavi lapszámunk fő témája a sütőipar, és azon belül az adalékanyagok használata, a sütőipari termékek minősége. Ezen a területen különösen szembeszökő ez a kérdés. A pékségek jelentős része tömegtermelésre állt rá, igyekszik a lehető legolcsóbban, nagy mennyiségben fehér kenyeret előállítani és értékesíteni. A hasznot a péksüteményeken próbálja learatni. Nem feltétlenül rossz ez a stratégia, de ez legtöbbször együtt jár a prémium kenyerekben rejlő lehetőségek figyelmen kívül hagyásával.

Gyakori az is, hogy – érzékelve az igényt a korszerűbb táplálkozás iránt – barna, magos kenyereket kínálnak. Csakhogy ezek zöme valójában nem több, mint a tömegtermelésben készülő fehér kenyér némi színezőanyaggal ‚dúsítva’ és meghintve valamilyen magkeverékkel.

Ez messze van attól, amit az igényes vásárlókör keres. Egészen más gondolkodásmódot, alapanyagokat és technológiát igényel ez a vásárlókör. Egyáltalán nem lehetetlen igényes termékeket gyártani, de szemléletváltásra van szükség.

Kezdjük a legalapvetőbbel, a liszttel. Jó minőségű terméket csak jó minőségű alapanyagból lehet gyártani. Ma már számtalan különböző lisztből válogathatunk, köztük akár kiváló bioalapanyagból készülteket. Sokszor érdemes keverni is a liszteket, ezzel a tápértéket tudjuk növelni és egyedi jelleget is tudunk adni a terméknek.

A további alap- és adalékanyagok kiválasztásánál is törekedjünk a minőségre és a természetességre. Nem az „E” számoktól kell rettegni (ahogyan erről bőven írunk ebben a lapszámunkban), hanem tudatosan kell törekedni a kiváló minőségre.

Ha magvakat használunk, akkor áztassuk be őket 3-4 órára, mert így megduzzadnak, megpuhulnak és kevésbé peregnek ki a késztermékből, mivel a felületükön is képződik egy ragadós réteg. A duzzadástól az élvezeti értékük megnő, finomabbak, könnyebben fogyaszthatók lesznek.

A technológiában érdemes a kovászos megoldásokat követni, mert ezek karakteres, egyedi ízt biztosítanak. Érdemes kicsit savanykás ízre törekedni, mert ezt a fogyasztók magasabb tápértékű (teljes kiőrlésű) lisztekhez kapcsolják. Technológiailag is szerencsés, mert a magasabb savfok segít megelőzni a mikrobiológiai veszélyeket, amelyek a magasabb korpatartalomból vagy pl. a magok használatából adódhatnak. Ezek felületén ugyanis magasabb lehet a csíraszám, mint a lisztben.

Ha malátát használunk, akkor tegyük azt az enzimek és az ízhatás miatt, de soha ne színezésre. Ezt ugyanis észreveszik a tudatos vásárlók, és becsapásként értékelik.

Fontos kérdés a só használata. Magyarországon a sütőipari termékek általában a kívánatosnál több sót tartalmaznak. Köztudomású, hogy a túl sok só fogyasztása magas vérnyomást okoz, ezért a tudatos vásárlók kerülni fogják a túl sós termékeket. Ha hagyományos kovászolással dolgozunk, akkor technológiailag elegendő kevesebb sót használni, nem lép fel édeskés íz. Minden szempontból jót tenne a hazai egészségügyi helyzetnek, ha a ma szokásos 2 - 2,2% sótartalomról az európai átlaghoz (1,5 - 1,8%) közelítenénk. A tudatos fogyasztók különösen ezt igénylik.

Az egyéb felhasznált anyagokban rendkívül széles választék áll rendelkezésünkre, leginkább csak a fantázia szab határt a variációknak. Érdemes szem előtt tartani, hogy ha prémium minőségű terméket akarunk előállítani, akkor olyan kiegészítő anyagokat válasszunk, amelyek önmagukban is értéket, minőséget jelentenek.

Ilyen például a méz és a dió. A diós kenyér például egy Buda-környéki pékség slágerterméke, amelyet akár 500,- Ft / kg áron is jól lehet értékesíteni.

A méz önmagában is egy különleges anyag, amelynek az ízhatáson túlmenően technológiailag is szerepe lehet, mivel késlelteti az öregedést, és természetes mikrobagátló hatásánál fogva megakadályozza a termék romlását.

Érdemes kiszolgálni a tudatos vásárlók igényeit, mert ez a piac nem kényszerít minket árversenyre. Oda kell figyelni rá, meg kell dolgozni érte, de magasabb és biztosabb hasznot lehet itt elérni.