Az új kenyér

Egy évvel ezelőtt azt írtuk, hogy reméljük, a budapesti Kenyérfesztivál nem egy egyszeri alkalom volt, hanem máskor is lesz rá lehetőség, hogy a pékek a főváros szívében, egy ilyen rangos, ünnepi alkalommal mutathassák be a szakmájuk szépségeit.

Szerencsére a szervezők is úgy gondolták, hogy érdemes hagyományt teremteni ebből a rendezvényből, ezért idén augusztus 20-án második alkalommal került megszervezésre a városligeti Vajdahunyad várban a központi ünnepségek rendszerébe illesztve a Kenyérfesztivál. A Magyar Pékek Fejedelmi Rendje által felkarolt esemény színvonalas, mégis élvezetes programot nyújtott az érdeklődő sokaságnak.

A most már hagyományosnak tekinthető sütési bemutatók, rendi felvonulás, kenyérszentelés mellett nagy sikert aratott a gyerekek számára szervezett mini-kenyér sütési lehetőség.

Az augusztusi rendkívül esős időjárásban rövid szünetet jelentett ez a hétvége, így a kellemes, napos, de nem túl forró időjárás sokkal jobb feltételeket biztosított a munkához, mint a tavalyi rekordhőség.

A tavalyi bemutatóhoz képest idén új, honfoglalás kori kemencék rekonstrukcióiban is sütöttek a pékek, amelyet még a TV-ben is volt alkalma Baltás Zsuzsának, a Rend nagyasszonyának bemutatnia.

Augusztus 20-a az egyetlen igazán pozitív üzenetű nemzeti ünnepünk. Nem kapcsolódik hozzá elbukott forradalom, levert szabadságharc vagy mindaz a balsors, amely a történelmünket átszövi. Az államalapításra úgy lehetünk büszkék, hogy közben nem kell keserűséget éreznünk, nem kell vértanúkat gyászolnunk.
Nagyszerű, hogy ekkor ér véget az aratás, és az új kenyeret is ekkor ünnepelhetjük. A kenyér a magyar ember számára mindig is az életet, a megélhetést, az otthont jelentette. Azzal, ahogyan nemzetiszín szalaggal átkötött kenyérrel ünnepelünk, kifejezzük, hogy a haza és az élet összekapcsolódik. Örülünk, hogy vége az aratásnak és jövőre is lesz kenyerünk.
Évtizedekig parancsra, az aktuális politikának megfelelően kellett „ünnepelnünk”. Jó látni, hogy ez most már az emberek lelkéből is kezd kikopni, és valóban tudunk ünnepelni és együtt örülni.

Az is örömmel töltött el, hogy a kedvenc pékboltomban - ahová néha naponta többször is ellátogatok -, 19-én nemzetiszín szalaggal átkötött kétkilós kenyereket kínáltak. Nem a városi megemlékezésre, központi ünnepségre, hanem nekünk, hétköznapi embereknek.

Jó, hogy vannak ünnepeink, és különösen szép ünnep augusztus 20-a. Segít felülemelkedni a hétköznapok rohanásán, versengésén, segít megállni és örülni mindannak, ami körülvesz minket.

Tisztelet és megbecsülés illeti azokat a pékeket, akik évről-évre vállalják, hogy Budapesten, Orosházán vagy másutt bemutatják a szakma szépségeit, hozzájárulnak az ünnep igazi tartalmához.