Merre tart

A Riminiben évente megrendezett SIGEP kiállításról a fagylalt jut elsőre eszébe a Landra olvasóinak. Azonban a szervezők folyamatosan igyekeznek szélesíteni a tematikát, és így a sütőipar is egyre nagyobb teret kap. Jövőre (január 21-25 között) a B5 és a D5 csarnokokat a pékek foglalják el.

A most különösen nagy hangsúlyt kapó szakterületet számos konferenciával, előadással támogatják, amelyek központi kérdése a jövő trendjei, lehetősége, azaz hogy merre tart a sütőipar.
Január 22-én „Túl a kenyéren, a design és az üzlet között” címmel konferenciát tartanak a Milánói Pékszövetség szakmai támogatásával. A konferencia központi kérdése az olaszok által sikerrel exportált üzleti modell, amely a sütőipar – és azon belül elsősorban a kisüzemek – fejlődési lehetőségeire koncentrál.

A szakmai előadókon túl részt vesz a konferencián Thomas Bialas is, aki a Némó Jövőkutató Laboratórium társ-alapítója. Az előadásának címe: Van-e jövője a vajaskenyérnek? Nemzetközi áttekintés a fogyasztói és kiskereskedelmi trendekről.
A Milánói Egyetem professzora, Gian­pietro Sacchi úr az értékesítési pontok megtervezésének legújabb fejlesztéseit mutatja be, különös tekintettel arra, hogy hogyan kapcsolódik össze egyre inkább az értékesítés a szórakoztatással. Ugyanehhez a témához kapcsolódóan a közelmúltban Dél-Koreában nagy sikerrel megnyitott Paris Croissant pékbolt-lánc belsőépítésze mutatja be a távol-keleti tapasztalatokat és sikereket.

A professzor így foglalta össze az előadásának témáját: „Olyan korban élünk, ahol a mindennapi életünk egyre design-tudatosabb. A tervezés, a belsőépítészet kulcsszerepet játszik a szórakoztató és az értékesítő helyek sikerében. A kettő pedig egyre jobban összemosódik. A fogyasztók a vásárlás élményét komplexebben élik meg, mint régéen: érzelmi, esztétikai és minél több érzékszervi élményt akarnak kapni. Ez az, amiről ma egyre többet beszélünk: a kiskereskedelmi szórakoztatás.”

A világ kenyere - Ízek és tradíciók

Ma már egy komoly szakmai vásáron nem maradhat el a verseny sem, amelynek célja persze elsősorban a nemzetközi jelleg demonstrálása. Riminiben francia, angol, belga és természetesen olasz pékek (3 fős csapatok) mérik össze a tudásukat. Újdonság viszont, hogy a nézőknek lehetőségük nyílik közelebbről megismerni az egyes termékek hátterét, történelmi eredetét, receptjét és az alapanyagait. Még kóstolási lehetőség is lesz, de erre a korlátozott mennyiség miatt előzetesen kell jelentkezni.

A fórum látogatói körében jótékonysági gyűjtést rendeznek, amelyet szegény országok pékei számára ajánlanak fel.
Az olaszok által – a fagylalt mintájára – kézművesnek nevezett kenyerek vonzerejére egy nagyon fontos felmérést végeztek, amely alapján úgy gondolják, hogy az olasz tradícionális kis pékségek előtt komoly fejlődési lehetőségek vannak.
Vajon mennyire lehet használni az olasz megállapításokat, ötleteket nálunk? Biztosan nem egy az egyben, de kiindulópontnak érdekes lehet. Lássuk, mire is jutottak:
Az olaszok 60%-a úgy gondolja, hogy a tradicionális, egy-egy régióra, városra jellemző kenyér jobb minőségű, mint a „normális”. A fogyasztók nagyobbik fele hajlandó többet is fizetni az ilyen kenyérért, különösen, ha ezzel garanciát kap arra, hogy valóban kiváló minőségű alapanyagokból készült, friss árut kap.

Ez szép és jó, de nálunk ugye más a tapasztalat – a tömeg az olcsó fehérkenyeret keresi. Ez így van, de ez az a pont, ahol úgyse bírják a pékek az árversenyt a multikkal. Egyre nő azonban az a réteg, amely igényes és mindenben a minőséget keresi. Ebben eddig semmi újdonság nincs. Az viszont már érdekes gondolat, hogy az élet minden területén tapasztalható egy egyre erősödő nosztalgikus hangulat, amely a régi és sokszor helyi hagyományok iránt érdeklődést kelt. Lehet, hogy most jött el az ideje előszedni a régmúlt termékeit, ügyes reklámmal hozzákötni egy-egy régióhoz, városhoz és ezzel olyan termékeket kínálni, amelyet nem igazán tudnak lemásolni a multik. Még a végén üzlet lesz abból az áldozatos munkából, amelyet Baltás Zsuzsa, és a hozzá hasonló jó értelemben megszállottak végeznek az ősi tudás megmentéséért!

Van azonban még egy fontos és érdekes olasz statisztika, amely a turistákra vonatkozik. Nemzetközi felmérés szerint az utazók 40%-a figyelembe veszi a nyaralási helyszín kiválasztásánál azt, hogy mennyire jó a helyi konyha! Bár idegenforgalomban az olaszokkal nem tudunk versenyezni, de nem szabad elfelejteni, hogy mi is fontos célország vagyunk a turizmusban, és bizony nálunk is jelentős szerepet játszik a magyar konyha vonzereje. Ahogy kultusza van a magyar gulyásnak, halászlének, ugyanígy lehetne a magyar kenyérnek, egyes péksüteményeknek is.
Az utolsó adat: a turisták 35%-a tipikus helyi kenyérféleségeket akar enni minden egyes nyaralásán! Tessék kiszolgálni őket!

Visszatérve a Sigep-hez, elmondható, hogy egy nagyon innovatív, fejlődő szakkiállítást rendeznek az olaszok, amelyre jó teszik a magyar pékek, ha csatlakoznak a cukrászok és fagylaltosok zarándokáradatához és meglátogatják a vásárt.

Ma már messze nem olyan távolról, kicsit irígykedve figyeljük a nyugati kollégákat. Azt is látjuk, hogy sokszor hasonló gondokkal, problémákkal küzdenek, és nem egyszer ebben is előttünk járnak. Érdemes odafigyelnünk rájuk, mert az ő megoldási ötleteik, sikereik számunkra is megoldást jelenthetnek.