A SÜTŐIPAR
gondjai
11
A sütőipar nehéz helyzetben van
– hangzik el egy-
re többször a médiában. A kenyér és a kenyérár a
római kor óta stratégiai, politikai kérdés, ma is fel
lehet vele kelteni a sajtó és talán még a politiku-
sok figyelmét is. Persze a pékek nincsenek egye-
dül, mindenki bajban van, de nekünk megvan-
nak a sajátos, egyéni problémáink, amelyek csak
nekünk fájnak, és megoldást kell találnunk rájuk.
Ha egy új kihívással kell szembenéznünk, ak-
kor két választásunk van: vagy előveszünk egy
régi módszert, vagy kitalálunk egy újat. Mivel
az utóbbi jóval nehezebbnek tűnik, ezért nagyon
hajlamosak vagyunk visszanyúlni akár régmúlt
időkhöz is, hogy valamiféle megoldást találjunk.
Ez néha jó, de máskor nagyon mellé lehet vele
fogni. A régi, már nem használt módszerekkel
szemben mindig tegyük fel a kérdést, hogy miért
is vetették el, szűnt meg a használatuk?
Magyarország utolsó aranykora, felemelkedése
a Kiegyezéssel kezdődött, és az I. világháború-
val ért véget. Ez volt a történelmünk leggyor-
sabban fejlődő, leggazdagabb időszaka, amelyet
még ma is boldog békeidők néven emlegetünk,
és mutogatjuk a turistáknak az emlékeit. A soha
nem látott robbanásszerű fejlődést nagyon fontos
törvények alapozták meg, amelyek eltörölték a
középkori feudalizmus kerékkötő kereteit. 1872-
ben szüntették meg például a céhrendszert, és
tették szabaddá a vállalkozások indítását.
Minden korban jogosnak tűnik az igény a vállal-
kozások számának korlátozására, hogy ne apró-
zódjon el a piac, ne menjenek tönkre négyen ott,
ahol hárman még megélnének. Mégis bebizonyo-
sodott, hogy ez a módszer a fejlődés legnagyobb
akadálya. A kapitalizmus fölényes történelmi
győzelmet aratott a feudalizmus felett, és kide-
rült, hogy a piac sokkal jobb és értelmesebb sza-
bályozó elv. Minden hibája és hátránya ellenére a
szabad piacgazdaság az eddig feltalált leghatéko-
nyabb gazdasági rendszer, ami a közel sem ideális
emberi világban képes működni.
Azokra a problémákra, amelyekkel ma kell szem-
benéznünk, a múltban nem találunk használható
megoldásokat. Ha korlátokat kezdünk felállítani,
azzal biztosan ártunk magunknak is. Rövid tá-
von lehet, hogy stabilizáljuk a helyzetünket, de ez
csak pillanatnyi fellélegzést jelenthet. Egyrészről
a saját kezünket is megkötjük, ami hamarosan
nagyon fog fájni. Lehet, hogy sikerül ki- vagy leg-
