6
gozott, hiszen
Nándori László
(Nándori
Cukrászda, Budapest) készítette a tavalyi
győztes Cukormentes Tortát is. Azonban
erről szó sincs, ezúttal teljesen elszakadt
az eddigi gyakorlattól, és egy új, meglepő
úton indult el.
–
Az elmúlt években mindenki – beleért-
ve magunkat is – gyümölcsös, joghurtos,
alapvetően savanykás tortákat készített
erre a versenyre. Elgondolkodtam, hogy jó-
jó, de szerintem egy cukorbeteg valójában
leginkább azokra az ízekre vágyik, amiktől
el van tiltva: csokoládé, marcipán, mandu-
la. Ez volt a kiindulási pont, és egyben a
szakmai kihívás: lehet-e ezekből az ízekből
olyan tortát összeállítani, ami megfelelően
alacsony szénhidrát- és energiatartalmú
valamint elegendően alacsony glikémiás
indexű ahhoz, hogy megfeleljen a cukor-
betegek számára. Ebből született végül a
Csokis kaland.
Megfigyeltük a napi munkában, hogy egy-
re többen visznek a torták mellé egy-egy
olyan szelet süteményt, ami valamilyen
speciális igénynek megfelelő, hogy minden
családtag kapjon valamit, amit ő is bizton-
sággal megehet. Segíteni akartunk nekik, és
arra gondoltunk, hogy mennyivel jobb len-
ne, ha ugyanazt a tortát még több ember
fogyaszthatná közösen. Ezért célul tűztük
ki, és meg is valósítottuk, hogy a Csokis ka-
land lisztet se tartalmazzon.
Kemény munka volt, hogy az energiatar-
talmat leszorítsuk, például a kakaó zsírtar-
talmának pontos megválasztásával. Sokat
dolgoztunk rajta, de sikerült
– foglalta ösz-
sze a lényeget Nándori László.
A sajtótájékoztató meglepetése számunk-
ra leginkább a harmadik, már említett
Honvédség Tortája volt. Az ünnepi tiszt-
avatásra a Magyar Honvédség Szakács-
válogatottjának két cukrásza –
Rózsa
Mária
és
Lukács Péter
mestercukrászok
– hagyományteremtő céllal – megalkot-
ták a Honvédség Tortáját. A kifejezetten
szépen, ízlésesen díszített tortán katonás
rendben állt sorfalat a fehér csokoládé –
sárgabarack – levendula hármasa.
–
Nagyon sokat kísérleteztünk, hogy az
ízek összhangját eltaláljuk, és a levendula
csak éppen annyira legyen érezhető, hogy
kellemes hatást adjon, de a tortának ne le-
gyen szappaníze
– válaszolták a levendula
megosztó jellege miatt aggódó kérdésre az
alkotók.
A torta alapja egy könnyed piskóta, ame-
lyen fehér csokoládé mousse van, végül
sárgabarack zselé zárja a tetejét.
A sajtótájékoztató szakmailag legfonto-
sabb tanulsága számunkra az volt, hogy
nagyon nagy különbség van a pékek és
a cukrászok között azon a téren, hogy
mennyire élnek azzal a lehetőséggel,
csúnyán fogalmazva ingyen reklámmal,
amit az ünnep jelent. Amíg a cukrászok
körében stabil hagyománnyá vált, hogy
évről-évre nagyon sok cukrászda valóban
elkészíti az Ország Tortáját (és most már a
Cukormentes Tortát is), addig a pékekről
és a Szent István napi kenyérről ez sajnos
kevésbé mondható el. A péktársadalmat
jóval kevésbé mozgatja meg ez az akció,
pedig a cukrászok példáján látszik, hogy
komoly forgalomnövelő tényező lehetne
számukra. Talán már a névválasztással is
baj van, a „Szent István napi kenyér” azt
sugallja, hogy csak erre az egy napra szól,
kicsit furcsa szeptemberben ezen a néven
kenyeret árulni.
De ez csak a kisebbik baj. Az igazi prob-
léma az, hogy a pékek zöme még nem
ismerte fel a marketing erejét. Számtalan
hírműsorban, portálon tűnt fel a Várka-
pitány kenyere, nagyon sok ember figyel-
mét felhívták rá, sokan lettek kíváncsiak,
hogy milyen is lehet. Egy cukrász mondta
a sajtótájékoztatón, hogy ő biztos venne a
helyi péktől, ha kapna. Még csak nem is
ez a legfontosabb, hanem az, hogy azért a
kenyérért, amit az ország legjobbjának vá-
lasztottak és a Parlamentben is bemutat-
tak, nagyon sokan hajlandóak egy kicsit
többet fizetni. Az a kicsi plusz pedig tisz-
tán nyereség. Mindenkinek külön-külön,
és együtt az egész szakmának.
