Mindannyian megdöbbenéssel és értet-
lenül fogadtuk a hírt, hogy szeptember
2-án hajnalban elhunyt
Pataki János
, a
Cukrász Ipartestület elnöke.
Előző nap több kollégával is beszélt tele-
fonon, tele volt tervekkel, feladatokkal.
Megbeszélték, mit fog tenni másnap az
Ipartestület aktuális ügyeiben. De a más-
nap örökre szertefoszlott. Csak a múlt
maradt meg, amire emlékezünk.
–
Őszinte, igaz embert vesztettünk!
– ezzel
a mondattal kezdte a temetésen búcsú-
beszédét a cukrász társadalom nevében
Gyuris László
. Hatalmas tömeg gyűlt ösz-
sze, hogy búcsút vegyen Pataki Jánostól.
Az ország minden tájáról és a határokon
túlról is érkeztek tisztelői, hogy kifejezzék
azt, amit az emlékező beszéd ki is mon-
dott: –
János, még szerettünk volna annyi
mindent megköszönni!
Bár korán távozott, mégis szinte felsorol-
hatatlanul hosszú a listája mindazoknak a
feladatoknak, amiket becsülettel elvégzett,
tisztségeknek, amiket betöltött, elisme-
réseknek, amelyeket megkapott. Közéleti
szerepet nem csak a Cukrász Ipartestület-
ben, de az IPOSZ-ban (korábban alelnöke
volt a szervezetnek), az Érdi Ipartestület-
ben (elnök, majd tiszteletbeli elnök) és
amint azt sokan tudják, a Cukrász Világ-
szövetségben is vállalt, amelynek 2008-tól
2012-ig szintén elnöke volt. Ezek csak a
legkiemelkedőbbek, de jól mutatják, mi-
lyen aktív volt a közösségért végzett mun-
kában. Mindezt sikeres vállalkozóként, az
országos hírű Pataki Cukrászda vezetése
mellett volt képes elvégezni.
Majd’ harminc éve ismerem őt. Vele
ugyan nem találkoztam akkor, de 1985
nyarán jártam először a Pataki Cukrász-
dában, a közelben táborozó gyerekként,
fagylaltozni. Az üzlet, minden üzlet a tu-
lajdonos keze nyoma, képe, ami mögött
ott van a személyisége, a lényege. Ezért
mondom, hogy azóta ismerem őt. A kép,
ami megmaradt bennem, tiszta: a Pataki
Cukrászda akkor, a rendszerváltás előtt
néhány évvel a jövőt jelentette. A szabad
vállalkozást, a minőséget, az igényességet,
a vendégek iránti figyelmességet. A jövőt
képviselte akkor és később is. Ő mindig
előre nézett, és megvalósította az álmait.
Mi, akik itt maradtunk, mit fogunk tud-
ni megvalósítani ezekből az álmokból?
Olyan nehéz felfogni, hogy Pataki János
többé nem a jövőt, hanem a múltat jelenti!
A néma megrendüléssel gyászoló tömeg
fejet hajtva kísérte utolsó útjára Jánost, és
osztozott a család fájdalmában. Őszinte
szomorúság ült az arcokon a szertartás és
a beszédek alatt.
Miközben a temetőből csendben a kijá-
rat felé tartottunk, a hátam mögött valaki
halkan megjegyezte: –
Egy korszak zá-
rult le.
Kimondta azt, amit mindannyian
éreztünk, tudtunk. Több ért véget, mint
egy élet. János tekintélye és személyisé-
ge, országos és nemzetközi elismertsége
minden nehézség és nézeteltérés ellenére
összefogta és védte a cukrász társadalmat.
Hiányozni fog a rendíthetetlen nyugalma,
a fáradhatatlan munkája. Emlékezzünk rá
szeretettel és tisztelettel!
Papp Román, főszerkesztő
PATAKI JÁNOS 1950 – 2014
tisztelettel és szeretettel búcsúzott a szakma
