Mészáros Gábort
– mit szépítsük –
elbocsátották. Hat évet húzott le egy
nagy multi cégnél trade marketing
menedzserként, de jött a válság, meg
kellett szorítani a nadrágszíjat, így
utcára került. Másik munkát hiába
keresett, akkoriban nem kapkodtak a
marketing szakemberek után. Letar-
giájából a barátai próbálták kizökken-
teni úgy, hogy elhívták síelni, aminek
egy autóbaleset lett az eredménye,
amiből hónapokig lábadozott. Fel-
épülve ismét munkát keresett, de re-
ménytelen volt a helyzet. Hiába a két
diplomája – közgazdász és vendéglá-
tó-ipari – nem kellett sehol.
Jobb híján úgy döntött, a saját lábá-
ra áll. Készített egy listát, hogy mivel
lehetne foglalkozni, ami jó hosszúra
sikeredett. Közgazdászként a számok
felöl közelítette meg a kérdést, így
szűkítette a listáját. Végül egy maradt:
a csokoládé.
Az már apróság, hogy egyáltalán nem
értett hozzá. Az Interneten megtalál-
ta a Goodwill Kft.-t, elment hozzájuk,
és elmondta, hogy csokoládéval akar
foglalkozni.
Dani Márk
visszakérde-
zett, hogy hogyan akar temperálni,
kézzel vagy géppel. –
Mi az, hogy tem-
perálni? Felolvasztom és kész, nem?
–
jött a válasz. Szegény Márk azt se tud-
ta, hol kezdje...
Innen indult az a tíz hónap, amit Gá-
bor rászánt arra, hogy felkészüljön.
Megtanult mindent, amit csak köny-
vekből tudott, és otthon kísérletezett.
Sírkövesnél vágatott gránitlapot, azon
próbálkozott – néha sikerült, de sok-
szor nem. Végül ismét Dani Márknál
kopogtatott, hogy nincs-e valami gya-
korlati képzés. Szerencsés pillanatban
kérdezte, így része lehetett az első ma-
gyar csapatnak, akik kiutaztak a belga
Csokoládé Akadémia kurzusára.
A szakmai ismeretek megszerzése
mellett a márka felépítésén is elkez-
dett dolgozni – mégiscsak egy marke-
ting szakember. Piackutatást végzett
és arra jött rá, hogy mindenki bonbo-
nozik, a táblás csokoládé legfeljebb ki-
egészítő termék a kézműves gyártók-
nál. Nem értette, hogy miért, hiszen
abból lehet mennyiséget eladni. Rá-
adásul személy szerint nem is szereti a
bonbonokat. Ezért döntött úgy, hogy
ő táblás csokoládékat fog készíteni.
Persze valahogy meg kellett külön-
böztetnie azoktól, amik a szuper-
marketek polcain kaphatóak. A nagy
ötlet az volt, hogy a táblás csokoládét
teleszórja látványos finomságokkal, és
olyan, egyedi méretű csomagolásban
kínálja, hogy ez látszódjon is. Elin-
dult megfelelő alapanyagokat találni,
amihez bejárta a legnevesebb külföldi
élelmiszeripari szakkiállításokat. Mi-
vel kifejezetten luxusterméket akart
előállítani, így „könnyű” dolga volt:
mindenből a legjobbat választotta.
Közben persze mindenki le akarta
beszélni, mondván, hogy ha ez mű-
ködőképes lenne, akkor már valaki
megcsinálta volna. Jó érv, nem? Ha
elhinnénk, még a kőbalta se született
volna meg.
A chocoMe sikerének egyik kulcsa
egy barát volt, aki viszont maradék-
talanul hitt az ötletben, és megalkotta
a csomagolást. Azt mondta, elég lesz
akkor kifizetni az ő munkáját, ha be-
fut a termék, de így is százezrek men-
tek el csak a csomagolásfejlesztésre.
A barát,
Ebedli Gyula
belsőépítész és
designer számára is új volt a feladat.
Az eredmény egyértelmű, amit még
egy nemzetközi design díj elnyerése
is bizonyít. Mindezek után 2010. júni-
us 21.-én elindult a chocoMe honlap,
színre léptek Gábor csokoládéi.
9
MESÉBE ILLŐ
sikertörténet
