Amikor arról döntünk, hogy milyen és
melyik gépet vegyünk meg, akkor valójá-
ban a vállalkozásunk jövőjéről döntünk.
Minél nagyobb értékű a beruházás és
minél hosszabb időre szól, annál inkább
meghatározza a pályát, amin tovább ha-
ladhatunk.
A legjobb, ha megfordítjuk a kérdést, és
előbb
a jövőről döntünk, és ahhoz igazít-
juk a szükséges gépbeszerzést. Ez a stra-
tégiai gondolkodásmód, amikor van egy
világos jövőképünk, tudjuk, hogy hol
vagyunk most, hová akarunk eljutni, és
ehhez igazítva, tudatosan tervezzük meg
– akár évekre előre –, hogy mi lesz a kö-
vetkező lépés. Ennek a szemléletmódnak
a beruházásokról való döntés csak egy
szelete; aki így irányítja a vállalkozását, az
természetesen az üzlet minden más ele-
mét is így szervezi meg.
Gondoljunk bele, hogy a gépek mennyire
meghatározzák a lehetőségeinket. A leg-
nyilvánvalóbb a kapacitás. Minden üzem-
ben van egy szűk keresztmetszet, ami
áttörhetetlen fizikai határt jelent a ter-
melési mennyiségben. Lehet, hogy bőven
van méretezve minden, és sohasem érjük
el ezt a határt, de ettől még létezik. Mellé-
kesen jegyezzük meg, hogy ha ez jelentős
mértékben van így, az pénzkidobás. Feles-
legesen áll a pénzünk drágább gépekben,
mint amire szükségünk van.
A kapacitás után rögtön belép a választék
kérdése. Nyilvánvaló, hogy a termékvá-
lasztékunkra is jelentős hatással vannak a
gépeink, berendezéseink. Még ha képesek
is vagyunk (mondjuk élő munkával) ki-
váltani egy-egy speciális gép tudását, már
nem biztos, hogy úgy is gazdaságos az
adott termék előállítása. Sok esetben erre
sincs lehetőség. Makarónit nem fogunk
tudni kézzel készíteni.
Hasonlóan fontos szempont a dolgozó-
ink és a gépek viszonya. Sok gép nagyon
megkönnyíti az emberek munkáját, de az
is megtörténhet, hogy egy túl komplex
rendszerrel nem boldogulnak a dolgozó-
ink. Úgy is nézhetjük a kérdést, hogy az
üzemünk gépesítettsége még azt is meg-
határozza, hogy milyen szaktudású, fizi-
kumú és hány munkásra van szükség.
Ideális esetben mindezeket figyelembe
kellene vennünk, ami már önmagában
sem könnyű feladat. Pedig ezen túl van
még egy, ugyanilyen lényeges szempont:
a pénzügyi megtérülés. Minél nagyobb
méretű egy vállalkozás, jellemzően annál
inkább komolyan veszi ezt a kérdést, pe-
dig a kisebbeknek is éppen úgy számít, sőt
néha a fennmaradás záloga lehet. Nem ki-
zárt, hogy részben ezért is tudtak nagyra
nőni a ma nagy cégei, mert amíg kiseb-
bek voltak, már akkor is tudatos pénzügyi
tervezéssel támasztották alá a beruházási
döntéseiket.
Ez a kérdés különösen ott lép be, amikor
már tudjuk, hogy mondjuk egy X kapa-
citású etázskemencére van szükségünk.
Jó, de melyik típust válasszuk? Mielőtt
belemennénk a tisztán pénzügyi kérdések
megtárgyalásába, itt még muszáj meg-
említeni, hogy természetesen a meglévő
beszállítói kapcsolatok, a szervizháttér,
egy adott márka ismerete és szeretete, a
megbízhatóság és hasonlók is nagyon so-
kat nyomnak a latban. De ettől még nem
kerülhetjük ki a megtérülés kérdését.
A pénzügyesek (nem a könyvelők, ha-
nem azok a szakemberek, akik pénzügyi
tervezéssel foglalkoznak) nagyon komoly
számítási modelleket használnak arra,
hogy egy adott beruházási terv megtérü-
lését kiszámolják vagy még inkább arra,
hogy több lehetőséget összehasonlítsanak
pénzügyi szempontból. Ezek részletes is-
mertetése messze túlmutatna a cikkünk
keretein, de a mögöttes elvek egyszerűek,
amit érdemes áttekintenünk.
Nagyon leegyszerűsítve egy termelő gép-
pel kapcsolatban kétféle kiadás jelent-
kezik: fix és változó. Fixnek számít leg-
inkább a beszerzési ára, de minden más
olyan költség is, ami akkor is felmerül,
ha be se kapcsoljuk (például a beszerelés,
esetleges építés költsége, de ha van olyan
kötelező szerviz, ami időhöz kötött – pél-
dául gépjárműveknél – akkor az is). Ezt
a fix költséget a gép várható élettartamá-
ra ki lehet számítani. Ha úgy tervezzük,
hogy még az előtt megválunk tőle, mielőtt
tönkremenne, akkor ebből a fix költség-
ből levonhatjuk a várható értékesítési árat.
Ne felejtsük el azonban, hogy a később
felmerülő összegeket úgy helyes figyelem-
be venni, ha kamatos kamattal csökkent-
jük őket! Miért? Ha például öt év múlva
ki kell fizetnünk 1 millió forintot, ahhoz
ma elég kevesebbet betennünk mondjuk
a bankba (inkább a saját cégünkbe forgó-
tőkének), hogy az öt év alatt megtermelje
az 1 milliót. Tehát az öt év múlva esedékes
millió ma nem ér egy milliót, akár bevé-
telről, akár kiadásról van szó. Ezt hívják
nettó jelenérték számításnak. A feladat
abban nehéz, hogy milyen kamatlábbal
számoljunk. Az egyszerű válasz az, hogy
amennyit mi ki tudunk termelni (saját
cégbe vagy másba fektetve).
A változó költségek számítása értelemsze-
rű. Az energia, a használattól függő egyéb
költségek (pl. szerviz) mind ráoszthatók
a termelési mennyiségre. Ide számít az
élőmunka megtakarítás, természetesen ez
levonandó tétel.
Ha ezek a számok – legalább nagyjából – a
rendelkezésünkre állnak, akkor szép gra-
fikonokat lehet belőlük készíteni, aminek
segítségével több esetet is megvizsgálha-
tunk. Mi történik a költségeinkkel, ha nő
a termelés vagy éppen csökken? Két gép
közül melyik térül meg hamarabb? Ez a
várható termelési mennyiségtől függően
változhat! Ezekre a kérdésekre kaphatunk
viszonylag pontos válaszokat, ha a fenti
számításokat korrekt adatokkal végeztük
el. Előfordulhat, hogy azt látjuk, hogy in-
kább rövid távra érdemes venni egy gé-
pet, és még jó áron továbbadni (miért is
jön Nyugat-Európából olyan sok használt
gép?). De az is lehet, hogy a legtartósabb,
minél tovább használható gép a pénz-
ügyileg értelmes választás.
Beruházásról dönteni felelősség. Tisztá-
ban kell lennünk a következményekkel,
és ehhez minél pontosabb adatokra van
szükségünk. A jövőnkről döntünk, nem
vehetjük félvállról.
4
MELYIKET VÁLASSZUK?
a gépbeszerzés nagy kérdése
