Ahogyan rövidülnek a nappalok, úgy egy-
re inkább más irányt vesznek a cukrász-
dák látogatói: a fagylaltpult helyett a sü-
teményes vitrin felé indulnak. A székek is
egyre jobban megtelnek, különösen ami-
kor már borongósra, esősre fordul az idő.
A helyben fogyasztás újra előtérbe kerül,
több időt töltenek nálunk a vendégek, és
változatosabb kínálatot igényelnek.
Itt van a torták, sütemények, desszertek
szezonja, amikor leginkább a csokoládé,
hamarosan pedig még a dió és a mák kap-
ják majd a főszerepet. Jó fagylaltot sem
könnyű készíteni, de a desszertek világa
még nagyobb kihívást jelent, hiszen szer-
teágazó, összetett témáról van szó. Gon-
doljunk csak a díszítésre. Mennyivel több
lehetőségünk, eszközünk van egy torta,
egy sütemény vagy egy tányérdesszert
változatos megkomponálására, mint ami-
kor egyforma fagylalttégelyekben, szűk
keretek között kell díszítenünk, a prakti-
kus adagolhatóságot is szem előtt tartva.
A torták, desszertek világa az, ahol a cuk-
rász igazán használhatja a kreativitását.
Szemkápráztató alkotásokat tehet a ven-
dégek elé, amelyek elismerést váltanak ki
szakmabelitől és fogyasztóból egyaránt.
Jó, de kinek van erre ideje?
A különböző bemutatókat, versenyeket
látva vagy akár a Landrát lapozgatva az
az érzése támadhat időnként az ember-
nek, hogy a cukrászok mást se tesznek,
csak művészi tökéletességgel egészen
kifinomult különlegességeket alkotnak –
leginkább a fotósoknak. Lehet, hogy van
egy-egy bemutatócukrász vagy egy csúcs-
gasztronómiát képviselő étterem munka-
társa, akiknek erről szól az élete, de nyil-
vánvaló, hogy a nagy többség munkája
nem ilyen. A termelés és az alkotás nem
ugyanaz. Szükség van mindkettőre, de
egyszerre nem lehet őket végezni. Az egy-
két egészen különleges helyet leszámítva
egy cukrászda nyereséges működtetésé-
hez minél hatékonyabb termelésre van
szükség. A munkaerő drága és mindig
drágább lesz, ezért egyre jobban szerve-
zett, gyorsabb, termelékenyebb munkára
van szükség ahhoz, hogy talpon tudjunk
maradni a versenyben. Lehetőleg begya-
korolt, szinte automatikus mozdulatokkal
mennyiséget kell előállítani – az adott mi-
nőségi szinten. Vállalkozóként, cégveze-
tőként ez az érdekünk.
Biztos? Részben igen, de ha túlzásba visz-
szük, elfásult, tanulni képtelen, minden
változtatást kapásból elutasító dolgozóink
lesznek. Az ember sokkal több, mint egy
gép, és az a valódi érdekünk, hogy kihoz-
zuk a kollégáinkból mindazokat a lehető-
ségeket, amelyekkel ők is hozzá tudnak já-
rulni a vállalkozás sikerességéhez. Ehhez
a legjobb út az alkotás, a kreativitás.
Vannak híres világcégek, amelyekről köz-
tudott, hogy mennyire támogatják az új
ötletek megszületését. Akad, ahol minden
dolgozó heti egy napot azzal foglalkozik,
amivel akar – persze a cég érdekében való
fejlesztéssel, kísérletezéssel. Ez egy szélső-
séges példa, hiszen a cukrászat nem arról
szól, hogy rendszeresen világrengető új-
donságokkal kellene előállnunk, de ettől
még egy hasonló szemléletre nekünk is
szükségünk van. A néha értelmetlennek
tűnő „játszadozás” – például a szakmai
versenyeken való indulás és különösen az
arra való felkészülés – nagyon sokat segít
abban, hogy ne fásuljunk el, ne tévesszük
szem elől, hogy egy nagyon szép szak-
mánk van, amiben örömet lelhetünk.
Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt,
hiszen minden egyes ember különbözik,
ráadásul a napi munka mennyisége is
hullámzó, és nem is mindig tervezhető.
Mégis meg kell próbálnunk a csendesebb
időszakokat kihasználni arra, hogy a cuk-
rászok tanuljanak, szabadon alkothassa-
nak. Amit bemutatókon, tanfolyamokon,
kiállításokon látunk, tanulunk, azt ott-
hon is elő kell venni, kipróbálni. Nagyon
fontos, hogy támogassuk azt a természe-
tes szakmai igényt, hogy amit egy másik
kollégától láttunk, azt mi is szeretnénk
megvalósítani. Sokszor nem is arra van
szükség, hogy egy soha nem látott újdon-
ságot alkossunk, már az is nagy lépés, ha
a máshol látott ötleteket, fogásokat alkal-
mazzuk, beépítjük a saját tudásunkba. Az
sem baj, ha nem mindig lesz belőle elad-
ható termék. A lényeg az új dolgok megis-
merése iránti nyitottság fenntartása.
A szezonváltás jó alkalom minderre. Meg
kell újítanunk a kínálatunkat, a hagyomá-
nyos, jól bevált sütemények mellett min-
dig érdemes néhány valódi újdonságot
bevezetni. Számos bemutatót szerveznek
ebben az időszakban a cégek – több meg-
hívót is találnak ilyen programokra ebben
a lapszámunkban –, ahol egy-egy vagy
akár sok ötletet lehet meríteni. Érdemes
ezeken részt venni, és utána otthon to-
vább kísérletezni az ott látottakkal.
Még egy fotó – például a Landrából – is
adhat ötletet, kihívást ahhoz, hogy vala-
mit kipróbáljunk. Tudjuk, hogy milyen
fontos a külső megjelenés, és ez egy olyan
terület, ahol mindig van tér a fejlődésre.
Egy különleges, leginkább a fotózáshoz
tervezett desszertből sokat lehet tanulni.
Színek, formák, arányok, stílusok mind
elleshetőek, beépíthetőek a saját alkotá-
sainkba. Néha nem is nehéz, csak egy kis
bátorság kell hozzá.
Időt kell szakítanunk az alkotásra a min-
dennapok rutinja mellett. Ez a kulcsa, zá-
loga annak, hogy ne szürküljünk el egyéni
és vállalkozási szinten egyaránt. A világ
fejlődik, változik, alakul. Ha nem tartunk
ezzel lépést, akkor egyszerűen lemara-
dunk. Még akkor sem késő iparkodni, ha
azt látjuk, hogy bizony mások elhúztak
mellettünk. Behozni őket mindig köny-
nyebb, mint legelöl menve új utakat talál-
ni és azokat kitaposni.
4
MŰVÉSZI KREATIVITÁS
és a mindennapok munkája
