előre a bizonytalan távolba csúszott, így
más utak után kell néznünk.
Hogyan lehet úgy árat emelni, hogy ne
szoruljunk ki a piacról? –
Egyszerre kell a
minőséget javítani és emelni az árat. Jobb
alapanyagok, szebb csomagolás, szelete-
lés, bármi egyéb, ami a vásárló számára is
értéket hordoz, és számára igazolja az ár-
emelést
– kapunk egy praktikus tanácsot
arról, hogy hogyan lehet ebben a helyzet-
ben hozzányúlni az árakhoz.
–
Külföldön 1200-1500 eurót keresnek a jó
szakemberek. Ettől sajnos mi nagyon mesz-
sze vagyunk. Kb. 20-30%-os fizetésemelés-
re lenne szükség ahhoz, hogy stabilizáljuk a
pék társadalom helyzetét, legyen utánpót-
lás és megálljon az elvándorlás. Ma nagyon
nehéz meggyőzni egy fiatalt, hogy nem csak
szép ez a szakma, de jövője is lesz, ha ezt
választja. Ez sem fog menni a kenyér árá-
nak emelése nélkül
– vet fel egy további
problémát Septe úr.
Az elmúlt években komoly teret nyert,
újonnan megjelent pékségek és láncok
egy dologban biztosan erősek: szépek az
üzleteik. A vásárlók szívesen mennek be,
a környezet minőséget sugall, miközben
a tartalom sokszor egyáltalán nem üti
meg az elvárható szintet. Mondhatjuk,
hogy becsapás, de lassú lesz, mire erről
meggyőzzük a vevőket, ha egyáltalán si-
kerül. Sokkal jobb, ha tanulunk belőle.
Nekünk is látványos, hangulatos üzlete-
ket kell berendeznünk. –
Igyekszünk a
döntéshozókat befolyásolni, hogy írjanak
ki pályázatot a szakbolthálózat fejleszté-
sére
– kapunk bepillantást a Pékszövetség
lobbitevékenységébe. Ha ez sikerül, élni
kell vele, de ha nem, akkor sem szabad le-
mondani az új boltok nyitásáról, a régiek
felfrissítéséről. Ezzel húzzák ki alólunk a
piacot, ha nem vesszük fel a kesztyűt.
A Pékszövetség szeretné, ha logisztikai
pályázat is elérhető lenne a sütőipar szá-
mára. Ránk férne egy komoly járműpark
csere. Valószínűleg kevesen gondolnak
rá, de ennek nagyon sok előnye lenne. A
felmatricázott autóink mozgó hirdetőtáb-
laként folyamatosan járják az utakat, és
nagyon nem mindegy, hogy milyen mi-
nőségi kategóriát sugallnak. Tudat alatt
beépülve az emberek memóriájába, ösz-
szekapcsolódik a kenyerünk egy-egy au-
tómárkával és a flottánk állapotával. Nagy
szükségünk van rá, hogy a vevőknek po-
zitív képe legyen rólunk, ez a legfontosabb
védelmünk a konkurenciával szemben.
Az alacsony nyereségesség gátat szab a fej-
lődésnek. Hiába érhetőek el jóval hatéko-
nyabb, energiatakarékosabb berendezé-
sek, ha nem tudjuk őket megvenni. Ki kell
törnünk ebből a csapdából, amihez szem-
léletváltásra van szükségünk. Többet kel-
lene számolnunk, tudni pontosan, hogy
mit mennyiért állítunk elő, és mennyi ha-
szon van rajta. Ha nincs, vagy túl kevés,
valamit tenni kell. Csak nagyon indokolt
esetben követhetjük azt a stratégiát, hogy
egy-két termék veszteségét a többi nyere-
ségéből pótoljuk ki, és ilyenkor különösen
oda kell figyelni a számokra.
Az egyeztetett áremelést szigorúan bün-
tetik, de a szakmán belül annyi összetar-
tás és szolidaritás lehetne, hogy miután
mindannyian tudjuk, hogy szükségünk
van az áremelésre, nem használjuk ki alá-
ígérésre azt a pillanatot, amikor a szom-
széd tesz egy bátor lépést, amivel nekünk
is kitapossa az utat. Legyünk inkább há-
lásak és kövessük a példáját. Vagy éppen
tegyük meg mi azt a bizonyos első lépést.
Az elmúlt évek küzdelmeiből egy dol-
got nagyon az eszünkbe kell vésni: nem
várhatunk arra, hogy majd valaki se-
gít rajtunk. A mi gondunk nekünk fáj
legjobban, és elsősorban nekünk kell a
megoldást megtalálni. Néha nem köny-
nyű ezzel szembenézni, de ez az igazság.
Vállalkozók vagyunk, akiknek a szabad
piacon kell megállnunk a helyünket, be-
csületes módon versenyezve még akkor
is, ha néha úgy tűnik, sajnos nem minden
szereplő tisztességes. Vannak jó, sikeres
példák itthon és külföldön egyaránt, aki-
ket lehet és érdemes követni. Tanulni, fej-
lődni, dolgozni kell. Mindig, mindenhol
ez a siker záloga.
5
