gondolkodásmódját. Azt mondja, hogy
csak a folyóvíz marad tiszta, ami állandó-
an megújul, felfrissül. Ha megáll, mocsár
lesz belőle. Ennek jegyében állandóan új
kapcsolatokat keres, épít. Leginkább hoz-
zá hasonló kisvállalkozókat, akik szere-
tetből végzik a munkájukat. A joghurtot
például a szomszéd faluból szerzi be, és
rendesen megfizeti az árát. –
Neki is keres-
nie kell, úgy, hogy ő is el tudjon menni kül-
földre tanulni, amitől egyre jobbak lesznek
a termékei. Így fejlődünk közösen
– vallja a
jövő, az összefogás igazi útját.
Ez a gondolkodásmód a másik oldalról is
megtalálja őket. Van Egerben egy szállo-
da, amelynek a tulajdonosa megkóstol-
ta Gellérték desszertjeit, majd meghívta
őket, hogy alakítsanak ki nála egy cuk-
rászdát. Pontosabban kaptak készen egy
gyönyörű helyet, ahová csak be kellett
költözniük. Alig három hónapja nyitot-
tak, és már jól megy az új üzlet, komoly
forgalmat érnek el.
Nekünk, magyaroknak még szokatlan a
gondolat, hogy az üzlet azt is jelenti, hogy
segítünk egymásnak vállalkozni. Pedig
láthatóan működik ez a modell.
–
Hiányoznak a régi ízek
– lep meg minket
Gellért ismét. –
Sokan ráálltak a franciás,
mousse-os vonalra, de közben elsikkadtak
a hagyományos, közkedvelt ízek, mint pél-
dául a linzertészták. Nálunk hamarosan
lesz egy „in memoriam” kollekció, amivel a
régi ízeket modern megoldásokkal hozzuk
vissza
– meséli.
Hihetetlen energiával kísérletezik, fejleszt.
–
Nekem ez az életem
– mondja. Egészen
elképesztő ötletei vannak, de ismerve az
eddigi eredményeit, már nem kételke-
dünk. –
A kökénymag-olajnak olyan íze
van, mint a legfinomabb marcipánnak
–
osztja meg velünk az egyik legújabb fel-
fedezését.
–
Nem is tudjuk milyen különlegessége-
ink vannak. A franciák csak ámulnának,
ha hallanák, hogy a mi erdeinkben olyan
gyümölcs terem, ami akkor lesz finom, ha
megcsípi a dér. Ezekből kell alkotnunk
–
mondja, és közben mutat egy láda fris-
sen szedett vadszedret, amit éppen most
hoztak neki. Savas és aromás, igazi erdei
gyümölcs.
Nála az új ötletekből még újabbak szület-
nek. Az őrségi termelőtől, akitől az olajat
és a tökmagot veszi, újabban a pogácsát
(az olajütésnél megmaradó szárazanya-
got) is megvásárolja. Megőrli, és lisztként
használja.
Ha már a liszt szóba került, akkor érdemes
megemlíteni, hogy jövőre búzát is termel-
tetnek maguknak. Dániellel, a testvérével,
aki a vállalkozásuk pék-oldalát képviseli,
különleges búzafajtákat válogattak össze
(például alakort), amit szintén kreatív,
új megoldásokhoz akarnak felhasználni.
Vettek egy kőmalmot is, amin a saját bú-
zájukat fogják frissen őrölni.
Mindehhez a hátteret az édesanyjuk biz-
tosítja, aki a papírmunkát tartja kézben,
intézi a hivatalos ügyeket. Kikapcsolódás-
ként pedig beugrik az üzembe segíteni,
mert dekorálni nagyon szeret. A szépér-
zéket tőle örökölték a fiai.
Gellért és Dániel igazi felfedezők, akik
látják ott az utat, ahol más nem. Sokszor
fordítva gondolkodnak, mint amit meg-
szoktunk. Nem azt nézik, hogy mire van
igény, hanem azt, hogy mi lenne igazán jó.
Ha pedig már jó, akkor hogyan lehet még
jobb. Alkotnak, kísérleteznek, tanulnak
folyamatosan. Közben a folyó nem csak
tiszta marad, de egyre szélesedik is.
és megújulás
5
