–
Svájc arról híres, hogy itt megőrzik a
titkokat
– mosolyog ránk
Sybille Geiser
,
Zürich egyik legrégebbi és leghíresebb
cukrászdájának, a Schober-nek a vezető-
je. Azon csodálkoztunk ugyanis, hogy a
leghíresebb terméküket, amiért a turisták
messze földről ide zarándokolnak, a tény-
leg nagyon finom forró csokoládéjukat
egy külső céggel gyártatják, mert nekik
nincs rá kapacitásuk és helyük. A recept
ki tudja milyen régóta az övék, és fel sem
merül, hogy az alvállalkozó ellopná, más-
nak is eladná. Eddig is nyilvánvaló volt,
hogy Svájc teljesen más világ, mint amit
otthon ismerünk, de ezen a ponton egy
pillanatra a mélyére látunk ennek a hoz-
záállásnak, és megdöbbenünk.
Az épület, ahol a cukrászda működik, az
1300-as évekből (!) származik, ami épp
úgy meghatározza a mindennapjaikat,
mint ahogy nálunk is megköti a műem-
lékvédelem a vállalkozók kezét. –
Lég-
kondicionálásról szó sem lehet, ezért pél-
dául nem tudunk csokoládéval komolyan
dolgozni
– mondja Sybille sajnálkozva. A
szűk lépcsőkön fel-le futnak, mert a cuk-
rászda három szinten működik. A föld-
szinten eladótér, külső és belső terasz, az
emeleten kényelmes és elegáns szalonok,
legfelül pedig a cukrászműhely található.
Egy csöppnyi kis helység, alig férünk be,
mindössze három cukrász dolgozik itt.
Tiszta, rendes, de szó sincs arról, hogy hi-
permodern lenne. Itt van a legmelegebb,
Marc Döhring
, a főcukrász homloka
gyöngyözik, miközben a munkaasztal fölé
hajolva tölti a desszertjeit.
Svájcról mindenkinek a pénz és a gazdag-
ság jut eszébe. De ez csak az érem egyik
oldala. A takarékosság és a kemény mun-
ka épp úgy hozzá tartoznak a svájci men-
talitáshoz, mint a vagyonuk gyarapítása.
A Schober család az 1800-as évek köze-
pétől működtetett pékséget, cukrászdát
ezen a helyen. –
Bécsi stílusban alakították
ki
– meséli Sybille, és a gesztusaival kifeje-
zi, hogy lényegében minket másoltak. Az
ifjabbik
Theodor Schober
1976-ig, 92 éves
koráig dolgozott. Az épület a mai napig a
család tulajdonában van, de a cukrászdát
az utóbbi évtizedekben az örökösök vál-
lalkozóknak adják ki. Legutóbb 2009-ben,
egy év felújítás után kezdtek új korszakot.
Az új bérlő,
Michel Péclard
, aki több zü-
richi étterem tulajdonosa, 1,5 millió svájci
frankot (több, mint 400 millió forint) köl-
tött a felújításra.
Jutott pénz a különleges, kézi gyártású
tapétákra, a carrarai márvány pultra, a
királyi kastélyokat idéző stukkókra. Ki-
alakítottak egy belső kerthelységet, az
emeleten a középkori boltívek és tölgyfa-
gerendák alatt pedig egy francia szalont,
ahol vörös bársony kárpit borítja a fote-
leket. Vele szemben, a másik szalonban
pedig hatalmas falfestmények egyiptomi
hangulatot árasztanak, azt a mesevilágot
idézve, ami száz évvel ezelőtt élt az euró-
paiakban a csodás keletről, ahol külön-
leges virágok nyílnak, süt a nap és színes
madarak repkednek a pálmafák között.
Ezt látják a turisták és a helyi törzsven-
dégek, ettől ők az egyik legelegánsabb
cukrászda Zürichben. Azt már jóval ke-
vesebben tudják, hogy Marc gyakran napi
17 órát is dolgozik, hogy a pultban mindig
tökéletes desszertek legyenek. A szakmája
az élete, és az a lehetőség, amit itt kapott,
egyedülálló. Mindössze 21 éves volt, már
éppen azt tervezte, hogy kivándorol. Igen,
Svájcból akart elmenni, hogy Kanadában
nyisson egy saját üzletet, de nem kapott
munkavállalási engedélyt. Átmenetileg
Péclard úr egyik éttermében helyezkedett
el, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve be-
adta a jelentkezését a Schober főcukrászi
pozíciójára. Így talált egymásra a vállal-
kozó és a cukrász, akiről kiderült, hogy
rendkívüli tehetség. A főnöke kapcsola-
4
A MEGŐRZ
Sybille Geiser, a Schober üzletvezetője
