Békesség – az emberiség talán legna-
gyobb, legősibb vágya, amelyről csak na-
gyon kevesen mondhatják el, hogy birto-
kolják. A II. világháború óta nem telt el
egyetlen nap sem, hogy valahol a Földön
ne dörögtek volna a fegyverek. Valószínű-
leg előtte se, de azt nem jegyezték fel ilyen
pontosan. Mi kifejezetten szerencsések
vagyunk, hatvan éve már, hogy utoljára
lepték el tankok és ágyúk az országunkat.
De a béke nem a háború hiánya, még ha a
katonák így is gondolják. Valójában szinte
állandóan harcot vívunk. Például a kon-
kurenciával, a beszállítóinkkal, a vevőink-
kel, a beosztottainkkal, a főnökünkkel. No
meg a szomszéddal, és ami még rosszabb,
a családunkkal. Sőt, ha jobban belegon-
dolunk, gyakran még saját magunkkal
is. Ki az, aki elmondhatja, hogy béke és
nyugalom van a szívében, nem őrli, gyötri
belülről semmi? Sajnos csak kevesen.
A rohanásban, a mindennapi idegeske-
désben, a „készen kell lennie”, „oda kell
érnem” feszültségében élve igazi meg-
nyugvásra, békés pihenésre, megértésre
és szeretetre vágyunk.
A karácsony úgy él az emberek fejében,
hogy ez az a néhány nap, amikor esélyünk
van erre a megnyugvásra, a gondok, ter-
hek le-, de legalábbis félretevésére. A
„szeretet ünnepéről” a legtöbbünkben egy
többé-kevésbé idilli kép él, ahol együtt
van a család, mindenki boldog és örül, fe-
nyőfaillat és halk zene vesz minket körül.
Igazi, őszinte békesség tölt be mindent.
Valóban ez a karácsony üzenete, reménye.
„
E földön békesség, és az emberekhez jó
akarat
” – szólt az angyalok szava a pász-
torokhoz, és azóta ez az egyik alapgondo-
lata az ünnepnek. Ebben reménykedünk,
várjuk, hogy az ígéret beteljesedjen.
Mit teszünk mi ezért? Fenyőfát, díszeket,
ajándékokat veszünk, finom vacsorát fő-
zünk, esetleg még éneklünk is. Ez mind jó
és szép tud lenni, de mi lesz a békesség-
gel és a jó akarattal? Ezekért is tennünk
kell, maguktól nem fognak bekopogni
hozzánk. Ha azt szeretnénk, hogy igazán
békés, szeretetteli legyen az ünnepünk,
akkor meg kell békülnünk azokkal, akik-
kel konfliktusunk van. Amit csak lehet, el
kell rendeznünk.
Mindenekelőtt önmagunkkal kell kibé-
külnünk. Amíg belül nincs békességünk,
kívül se lesz, mert nem fogunk tudni nyu-
godt türelemmel fordulni a másik ember
felé. A saját belső háborgásainkat kell
először lecsendesítenünk, legyenek azok
régi sérelmek, fájdalmak, kínzó emlékek.
Őszinte megbánás és megbocsátás – ez a
két kulcsszó, amellyel belül békét tudunk
teremteni.
A belső megnyugvás után van esélyünk
arra, hogy a külső békét is elérjük. Ennek
az útja az angyalok üzenetében van: az
emberekhez jó akarat. Ha így fordulunk
a körülöttünk lévőkhöz, akkor adunk egy
esélyt a békességnek, a mi részünket meg-
tesszük érte. A másik oldalon is szükséges
a fogadókészség, de sokszor viszonozni
már könnyebb, mint kezdeményezni.
A jó akarat azt jelenti, hogy jót akarok a
másiknak. Valóban jót, ahol nem a saját
véleményemet akarom valakire ráerőltet-
ni, és nem is a másik ember elvárásainak
akarok megfelelni. Ha szívvel, szeretettel
keressük, akkor meg fogjuk találni, hogy
mi az, ami igazán jó a másiknak.
4
A FÖLDÖN BÉKESSÉG
és az emberekhez