2016_12

–

Az Esterházyak mindig is nagyon szeret-

tek enni. Az édesapám és Móric unokatest-

vére egyszer versenyt rendeztek. Ők ketten

főztek, és vendégeket hívtak, hogy legyen

aki eldönti, hogy melyikük jobb szakács

–

meséli

herceg Esterházy Antal

, aki a her-

cegi család legidősebb férfitagjaként ma a

családfői tisztséget viseli.

Az Esterházy hercegek száz éve még Ma-

gyarország legnagyobb és legmodernebb

agrárgazdasággal rendelkező földbirto-

kosai voltak. Családfájuk az Árpád-korig

nyúlik vissza, a magyar történelemben

egyedülálló szerepet játszottak. Több gró-

fi és egy hercegi ágra váltak szét, a köz-

elmúltban elhunyt

Esterházy Péter

író

például az egyik grófi ág családfője volt.

A leghíresebb

I. (Fényes) Miklós herceg

aki az 1700-as években megépíttette Fer-

tődön a kastélyt, ami vetekedik a bécsi

Schönbrunnal, évtizedekig alkalmazta

Haydn-t, a zeneszerzőt, és létrehozta a

magyar történelemben egyedülálló, „tün-

dérvilágként” emlegetett pezsgő életet.

A ma már mesebelinek tűnő történet még

a két világháború között is folytatódott. –

Egyszer télen az édesapám

Almássy Lász-

ló gróffal

Svájcban síelt. Pontosabban csak

szerettek volna, de nagyon viharos volt az

idő. Azon tanakodtak, hogy hol süt ilyen-

kor a nap. Észak-Afrika jutott eszükbe,

ezért elhatározták, hogy tesznek egy autós

túrát a Núbiai-sivatagban. Édesapám fize-

tett mindent, és a fotók tanúsága szerint –

több, mint 100 eredeti fényképünk van az

útról – végig csokornyakkendőben utazott.

Nagyon szeretett vezetni, komolyan ver-

senyzett is. A Mercedesével nem volt meg-

elégedve, nem volt elég gyors, ezért elment

Franciaországba venni egy Bugattit, amit

maga vezetett haza

– idézi fel a herceg,

hogy hogyan élt a családja a huszadik szá-

zad első felében.

A háború azonban véget vetett a jólétnek.

Esterházy Antal a nyolcadik születésnap-

jára, karácsonyra hiába várta haza a front-

ról az édesapját. A kisfiú egyedül maradt

édesanyjával, és a világ sötét lett körülöt-

tük. A szovjetek és a kommunisták vették

át a hatalmat, és egy nap a svájci követ fi-

gyelmeztette őket, hogy az ÁVÓ elkezdte

letartóztatni az Esterházyakat, őket is ke-

resni fogják. A követség szervezte meg a

menekülésüket, át Ausztriába. –

Az egyik

hónom alatt Jancsi, a tacskóm, a másik

alatt egy bőrönd. Így mentünk át gyalog a

határon. Arról tudtuk meg, hogy Ausztri-

ában vagyunk, hogy amikor bekopogtunk

egy házba, németül szóltak

– idézi fel a

herceg azt a napot, amikor 42 évre elhagy-

ta a hazáját. Tizenkét éves volt.

Barátoknál, rokonoknál találtak először

menedéket. –

Egyszer meghívott minket

valaki egy étterembe Bécsben. Nagy ada-

gokat adtak, nem tudtuk mind megenni,

és mivel nélkülöztünk, nagyon szerettük

volna elvinni a maradékot. Szégyelltük azt

kérni, hogy csomagolják be nekünk, ezért

azt mondtuk, hogy a kutyának vinnénk el.

Nagyon kedvesek és megértőek voltak, és

egy nagy adag csontot pakoltak össze ne-

künk

– idézi fel ma már nevetve a herceg

a fájó történetet.

Később édesanyjával Belgiumban teleped-

tek le. (Belgium királyság, ezért Esterházy

Antal jogszerűen viseli a Magyarországon

eltörölt hercegi címet.) A jezsuitákhoz ke-

rült, kollégiumba. –

Borzasztóan rossz volt

a konyhájuk

– szúrja közbe. Amikor haza

került, akkor se volt sokkal jobb dolga

gasztronómiai téren.

–

Édesanyám Apponyi grófnő volt, és az

Apponyiak arról voltak híresek, hogy na-

gyon keveset ettek, pont ellentétei az Ester-

házyaknak. Érdekes család voltunk. Még

étteremben is legtöbbször csak egy salátát

kért. Otthon se vitt komoly konyhát. Első

éves egyetemista voltam, amikor megvet-

tem életem első autóját, bontóból egy mo-

torhibás Peugeot-t, amit hazavonszoltunk

a barátaimmal. Kiszereltem a motort, és

felvittem a konyhába. A konyhaasztal lett

a szerelőműhely, de édesanyám nem hara-

gudott, ennyire nem volt szívügye a főzés.

Két héttel később üzemképes volt a járgány

– mesél a fiatalkori gasztronómiai hányat-

tatásairól, amihez igazán nem volt hozzá-

szokva egy Esterházy herceg.

A cserkészet volt a terep, ahol először kel-

lett saját magának megfognia a fakanalat.

–

Egyszer Normandiában, egy gyönyörű

tengerparton táboroztunk. Az én felada-

tom volt 20 cserkészre főzni, de hűtőszek-

rény nem volt. Kitaláltam, hogy a tenger-

ben fogom hűteni a vajat. Az még hagyján,

hogy másnapra az apály miatt a tengernek

nyoma sem volt ott, de a rákok amúgy is

megették az összes vajat

– mosolyog.

„A MAGYAR KONYHÁT SZERETEM“

ebéd herceg Esterházy Antallal