2017 11

14 CSEPREGI PÉKSÉG Több, mint harminc éve, 1986-ban Kőszegen nyílt egy kis családi pékség. Soproni Zoltán pékmester a két fiával, Zoltánnal és Attilával elindította Vas megye első magántulajdonú pékségét, egy mindössze 50 m 2 -es üzemet. Közeledett a rendszerváltás, hamarosan el- terjedtek a kis magánboltok, ahol óriási igény volt a minőségi pékárura. Az üzem pillanatok alatt felfutott, nagyon sikeres lett. Bővíteni kellett, és kapóra jött a privatizáció, aminek során a közeli kisváros, Csepreg péküzemét is eladásra kínálták. – Édesapám jól ismerte ezt az üzemet, korábban néha besegített itt. Tisztában voltunk a viszonyokkal, nem értek minket nagy meglepetések – meséli vendéglá- tónk, Soproni Attila . Ennek ellenére bátor döntést hoztak, amikor a megvásárlás mellett szavaztak. A csepregi üzem ekkor már 15 éve nem üzemelt, csem- péig vissza kellett bontani mindent, teljesen új gépekre és berendezésekre volt szükség. – A teljes üzem területének felét elfoglalta egy hatalmas magyar kemence. Nyolc méter hosz - szú péklapáttal dolgoztak, 400 kg kenyér fért be egyszerre. Egykor fatüzelésű volt, később olajjal fűtötték. Csak kenyeret sütöttek itt, ezért működhetett ilyen kemencével a pékség – meséli Attila. Ma már érdekes műemléknek számítana, láthatóan kicsit sajnálják is, de az üzleti racionalitás azt diktálta, hogy az óriás- kemencét elbontsák. Az új, 350 m 2 -es üzemet akkor hatalmasnak érezték, de ahogy szokott lenni, egy-két év alatt azt is kinőtték. Hama- rosan már százötven boltnak szállítottak, a forgalom nagyon szépen alakult. Amikor megkezdték Csepregen az újjáépített üzem- ben a termelést, húszan dolgoztak, és ez a lét- szám ötvenre fejlődött fel. Nem volt könnyű a privatizációhoz felvett hitellel együtt gazdál- kodni, de kemény, fegyelmezett munkával, precíz odafigyeléssel sikerült a növekedést egyensúlyban tartani. Igen ám, de közben megérkeztek a multik, akik szép lassan elszívták a piacot a kis, ma- gántulajdonú üzletek elől. – A százötven bolt helyett most nyolc helyre szállítunk. Nem tud- tunk volna talpon maradni, ha nem jön egy mentőöv. A Honvédségnek tudtunk beszállíta- ni, ez az üzlet segített át minket egy nagyon nehéz időszakon. Később találtak más beszál- lítót, de addigra már mi is átszerveztük a pia- cunkat – meséli Attila. Szokatlan, de logikus megoldást választottak. A környék tele van olyan csöpp kis falvakkal, ahol csak úgy lehet pékárut kapni, ha előző nap feliratkoznak rá a boltban. Impulzus vá- sárlásról szó sem lehet, nincs olyan, hogy a frissen illatozó péksütemény „eladja saját magát”. Soproniék ezért hoztak létre mozgó- bolt hálózatot, speciálisan erre a célra kiala- kított teherautókkal. – A falusiak oda voltak érte, hogy friss árut és választékot kapnak, szinte szétkapkodták az autóinkat – meséli mosolyogva.