2017 12

A HIDEG SZÍVEKET felmelegíti a szeretet 4 Az év mindig fázósan búcsúzik, és a kö- vetkező is így kezdődik. Már túl vagyunk az első havazáson, egyre hűvösebb, fa- gyosabb idő vesz minket körül. Szürke és fehér minden, színeket, melegséget most hiába keresünk. A külső világ jeges és der- medt, még a nap is csak rövid időre kel fel, és gyengén süt. Sokan belül is ilyenek, a szívük hűvös, a lelkük szürke és hideg. Dermedtség veszi körbe őket, és képesek még a körülöttük élőket is megfagyasztani. Elriasztják ma- guktól az embereket a színtelen szívtelen- ségükkel. Közben épp úgy szenvednek a belső fagytól, ahogy a növények kint a jég- től, ami az ágaikra rakódik. Tudják, hogy valami nincs rendben, ők is érzik, hogy valahogy másképp lenne jó élni. De a fagy nem múlik el magától, a Föld sem tud megszabadulni a jégtől, a hótól a Nap nélkül. Szükség van valamire, ami felmelegíti a fagyos szíveket, életet visz az emberbe, ami megértést, barátságot, összetartozást, közösséget teremt. Erre egyedül a szeretet képes. A szeretet az, ami fel tudja olvasztani a jeges dermedtsé- get, képes megváltoztatni az ember életét. Annak van a legnagyobb szüksége a szere- tetre, akinek nincs – tartja a mondás. Ha egy ilyen, hideg szívű embert szeretünk, azzal esélyt adunk neki. Megmutatjuk, hogy nincs igaza, lehet másképp is élni, az élet lehet szép és vidám még akkor is, ha időnként bánat és szomorúság ér minket. Hatunk egymásra. Ahogyan a hideg szí- vű képes megdermeszteni a környezetét, ugyanúgy egy szeretetteli ember melegsé- get tud adni. De ezzel csak esélyt adunk, nem megol- dást. Utat mutatunk, amin el lehet in- dulni, de senkit nem tudunk az akarata ellenére átvinni a túlsó partra. Fényt és meleget adhatunk, de a redőnyt felhúzni nem tudjuk más helyett. Szabad akara- tunk van, ezt senkitől sem lehet elvenni. Mindenki maga dönt arról, hogy beenge- di-e a szívébe a szeretetet, vagy jeges der- medtségben éli tovább az életét. Aki ki- nyitja a szívét, arról leolvad a jég, és maga is elkezd szeretni. Az ünnep sokak számára az ajándékokat jelenti. Adunk valamit a másiknak, ezzel fejezzük ki a szeretetünket. Kifejezhetjük vele, de közben ne feledkezzünk meg ar- ról, hogy valójában mindig mindenki ad és kap. Amikor szólunk egymáshoz vagy éppen nem szólunk, ahogyan ránézünk valakire, vagy teszünk valamit – ezzel mind adunk. Hideget vagy meleget. Sok- szor nem is az a kérdés, hogy pontosan mit teszünk, hanem az, hogy hogyan. Szeretet sugárzik belőlünk vagy jeges der- medtség? A legdrágább ünnepi ajándékot is át le- het nyújtani szeretetlenül, hidegen. Nem a tárgyak számítanak, hanem a lélek. Ez pedig belülről jön, minden nap. Akár akarjuk, akár nem, valamit sugárzunk. Felelősséggel tartozunk a befolyásunkért. Mi döntjük el, hogy mit adunk át, és nem lehetünk semlegesek. Ha fényt és meleget árasztunk, azzal szebbé, jobbá tudjuk ten- ni a körülöttünk élők életét. Tárgyak, tettek, még az idő is kevés, amit adhatunk. De „ a szeretet soha el nem fogy ”.