Visszatérve a minőség kérdésére, fontos
tudni – persze elsősorban a molnárok-
nak –, hogy nagyon inhomogén a termés,
azaz szinte minden tétel más, a kiváló és a
gyenge között bármilyen lehet. A felvásár-
láskor nagyon oda kell figyelniük, hogy
milyen minőséget vesznek át. A hírek
szerint viszont az esésszámmal és a sikér-
tartalommal a malmi minőségű búzánál
nincs gond.
Az aratás nagyjából 70%-nál tartott, ami-
kor egy jelentős esőzés következett, ami
miatt a maradék, még lábon álló búza már
egyértelműen csak takarmánynak lett al-
kalmas. Igaz azonban az is, hogy az ara-
tást mindig a legjobb minőségű terméstől
kezdik, és a végére hagyják a gyengét. Így
az eső már leginkább az amúgy is takar-
mánynak szánt tételeket érintette, úgy is
mondhatjuk, hogy nem csinált nagy kárt.
Jó hír, hogy számottevő betegségekről
nem érkezett jelentés.
A kiváló és a gyenge minőségű búza ára
közötti szakadék magában hordja a ve-
szélyt, hogy a kettőt keverjék, és így őröl-
jenek lisztet. Nem árt résen lennünk, és ne
csábuljunk el a „túl jó” ártól. Jelentősen
olcsóbb lisztet csak gyenge minőségben
kaphatunk.
A környező országokban kiváló a ter-
més, és a minőség is rendben van. Igaz ez
majdnem az egész Unióra, a nagy kivétel
Franciaország, ahol 30 éve nem volt ilyen
rossz a búzatermés. Alig 29 millió tonnát
tudtak betakarítani a tavalyi 40 millióval
szemben, a többit elverte az eső. Ennek
ellenére a készletek 60-70%-a étkezési
minőségű. Így a tavalyi 145,5 millió ton-
na Uniós búzatermés idén várhatóan csak
138 millió körül fog alakulni.
Világszinten akár rekordot is elérhetünk,
nagyon jó a termés, ráadásul a készletek
is magasak. Semmi sem nyomja felfelé
az árakat, várhatóan a stagnálás lesz jel-
lemző. Még a kukorica árát is inkább le-
felé szorítja a takarmánybúza, mert olyan
mennyiségben és árban áll rendelkezésre,
hogy érdemes azt etetni az állatokkal.
A többi gabonaféle hazai termése is jó,
vagy éppen kiváló. A rozs nagyjából a
tavalyi mennyiségben termett (100 ezer
tonna körül), árpából viszont kiemel-
kedően jó évünk volt, 1,5 millió tonnát
takarítottunk be. A tritikálé valamelyest
visszaesett (500 ezer tonnáról 473 ezerre).
Az olajos magvak idén akár rekord közeli
termést is eredményezhetnek, erről még
végleges adatok nincsenek, de azt lehet
tudni, hogy a vetésterületük nőtt, mivel a
gazdák nagyobb nyereséget tudnak velük
elérni, mint a gabonafélékkel, ezért egyre
népszerűbb közöttük. A kukoricáról ma
még nincsenek végleges adatok, de ebből
is kiváló termést várnak, ha nem jön köz-
be valami.
Mindezek fényében nagy valószínűség-
gel szinte észrevétlen lesz az átállás az új
búzára. Az óriási átmenő készletek és a
jó termés miatt a malmoknak bőven van
mozgásterük arra, hogy minél egyenlete-
sebb lisztminőséget tudjanak nekünk biz-
tosítani. Így nem valószínű, hogy a tech-
nológiához hozzá kellene nyúlni az új liszt
miatt, ami amúgy is csak lassan, sokáig a
régivel keverve fog eljutni hozzánk.
Az aratás vége a hálás megnyugvás ideje,
az ünnepé, hogy lesz miből tésztát gyúr-
nunk, kenyeret sütnünk az előttünk álló
évben. Jó, hogy most is így van, nincs
miért aggódnunk, a föld megteremte azt
a gabonát, ami az étkezésünk, ráadásul
nekünk a megélhetésünk alapja. Ma ez
természetesnek tűnik, el sem tudjuk kép-
zelni, hogy ne így legyen, pedig bármikor
megváltozhat a helyzet. Sokkal sérüléke-
nyebb a világunk, mint azt gondolnánk.
Van okunk a hálára.
Köszönjük
Pótsa Zsófiának
, a Gabona-
szövetség főtitkárának a cikkünk meg-
írásához nyújtott adatokat és a részletes
szakmai segítségét!
23
