A kezdetben hamburgeradóként emlege-
tett, mára chipsadóvá átnevezett, hivata-
losan Népegészségügyi Termékadónak
hívott új sarcról sok tévhit kering. A na-
ivabbak – bár ilyen nem sok lehet még az
országban – azt gondolják, hogy a lényege
az egészséges táplálkozás támogatása. A
törvény szövegét elolvasva nyilvánvaló-
vá válik, hogy ez legjobb esetben is csak
egy-két apró ponton fog megvalósulni. A
lényeg egy új adó kivetése lehetőleg olyan
termékekre, amelyeket jellemzően nem
magyar cégek állítanak elő.
Ez akár elégedettséggel is tölthetné el a
kisebb-nagyobb magyar vállalkozókat, ha
itt-ott azért ne érintene minket is megle-
hetősen bosszantó módon.
A törvény álszent jellege nyilvánvaló két
ponton is: az egyik, hogy a világon min-
den más, tényleg az egészséges táplálko-
zást támogatni hivatott hasonló rendelke-
zés a só és a cukor mellett, de méginkább
azt megelőzően próbálja visszaszorítani
az állati zsiradékok, és azon belül is a disz-
nózsír használatát. Ezt nálunk valahogy
kifelejtették. A másik pont, ahol kilóg a
lóláb, a kivételek köre. Nem kell megfi-
zetni ezt az adót a kenyerek és más pék-
áruk után, valamint a nem becsomagoltan
árult, vagy a vevő előtt csomagolt termé-
kek után. Ez azt jelenti, hogy nagyon le-
egyszerűsítve se a pékek, se a klasszikus
cukrászdák termékei jellemzően nem es-
nek az adó hatálya alá.
Ennek nyilván örülünk, de akiben van
egy kis igazságérzet, az tudja, hogy nem
azon múlik, hogy egy termék egészséges
vagy sem, hogy a vevő előtt csomagoljuk
be, vagy ezt már előre megtettük. Jó, hogy
védik a piacunkat, de szomorú, hogy ezt
egy hazugsággal – az egészségre való hi-
vatkozással – teszik.
Néhány esetben mégis lehet, hogy ezt az
adót nekünk is meg kell fizetni (no meg
persze adminisztrálni és bevallani). Két
kategóriában fordulhat ez elő a pékségek-
kel és a cukrászatokkal (feltételezve, hogy
senki nem gyárt ételízesítőt, energiaitalt
vagy üdítőt a Landra olvasói közül). Ez
a két termékcsoport az „előrecsomagolt
cukrozott készítmény” és a szintén előre-
csomagolt „sós snack”.
A cukrozott készítményeknél a szabály az,
hogy akkor kell megfizetni az adót (100
Ft/kg), ha a hozzáadott cukortartalma
meghaladja a 25 g-ot 100 g termékenként
és a kakaótartalma kevesebb, mint 40 g
ugyanennyi mennyiségben. Ez a cuk-
rászdákban leginkább két termékkörnél
fordulhat elő: az előre dobozolt marcipán
figurák és a bejgli esetében. Hangsúlyoz-
zuk: a lényeg nem azon van, hogy mennyi
a cukortartalom, hanem azon, hogy előre
be van-e csomagolva! Nevetséges, de en-
nek nyilván az lesz az eredménye, hogy
ezeket a termékeket nem egyesével fogják
csomagolni, és majd a vevő előtt készítik
az egyedi csomagolását, ekkor ugyanis
nem terheli őket adó.
A pékségek esetében hasonló a helyzet,
csak rájuk inkább a sós snack kategória
vonatkozik (innen a chipsadó elnevezés).
Nem csak a burgonyából, de a gabonafé-
lék és az olajos magvak felhasználásával
készült termékek is az adó hatálya alá tar-
toznak. Tudják, ha be van előre csomagol-
va... Itt a szabály az 1 g só / 100 g termék-
nél húzza meg a határt, ami fölött 200 Ft /
kg adót kell fizetni.
Azokat a cukrászokat és pékeket, akik vi-
szont csomagolt termékeket (kivéve a ke-
nyereket és a pékárukat) szállítanak a kis-
kereskedelem részére, tényleg közvetlenül
érinti ez az adó. Ezen a ponton talán lesz
egy kis jó hatása a törvénynek, az egész-
ségesebb fogyasztás felé terelve a vevőket.
Van azonban egy másik oldal is, amiről
könnyen elfeledkezünk! Ez pedig a be-
szerzés, ahol szintén szembetalálhatjuk
magunkat a chipsadóval. A törvény célja
minden bizonnyal a fogyasztói termékek
megadóztatása volt, csak ezt elfelejtették
leírni, így minden belföldön forgalomba
hozott, a törvényben felsorolt csomagolt
termékre vonatkozik. Azaz hiába nem
kell fizetni a cukrászdában elfogyasztott
sütemény után, az alapanyagok esetében
ez könnyen megtörténhet, hacsak nem si-
kerül ezzel ellentétes állásfoglalást kiesz-
közölniük a NAV-nál az érintett cégeknek
(lássuk be, ennek elég csekély az esélye).
Különösen a marcipánnal és a bevonó
masszákkal lehet gond – amennyiben elő-
re csomagoltan vásároljuk.
Egy könnyebbség van a törvényben, hogy
a változatlanul továbbértékesített áru után
csak a forgalomba hozónak kell fizetnie.
Azaz ha nagykereskedőtől vesszük ugyan-
azt a terméket, akkor neki már nem kell
még egyszer megfizetnie az adót. Ha vi-
szont kibontjuk, felhasználjuk egy másik
termékhez, és azt előre becsomagoljuk,
akkor bizony fizetni kell.
Összességében számunkra inkább jó ha-
tású lehet ez az új adó, hiszen leginkább a
konkurenseinket terheli (édesipar, snack-
gyártók). Ettől függetlenül mindenkinek
végig kell gondolnia, hogy kell-e valame-
lyik terméke után fizetni, nehogy ez egy
ellenőrzés során derüljön ki.
„CHIPSADÓ“
érint minket, vagy sem?
25
