2018 01

VIDÁM ÉS SZÍNES télvégi Vidám, színes és nagyon sokan szeretik. A fánk egy régi klasszikus, aminek ma is nő a népszerűsége. Az egykor tél végén fogyasztott finomság mára egész évben kapható, szakosodott üzleteket is eltartó desszertté vált. Számunkra ugyan nem tartozik a kínálat meghatározó, kihagy- hatatlan termékei közé, de jó lehetőség a színesítésre, a választékbővítésre. Az amerikai filmekből látott minták alap- ján – különösen a fiatalok számára – a fánk lyukas és cukormáz van rajta. Az idősebbek (és a szerencsésebb fiatalok) ismerik a szalagos (bécsi) fánkot is, ami a nagymamák tudománya, és amihez színes máz helyett finom házi baracklekvár jár. Melyiket válasszuk, ha a cukrászdánkban, pékboltunkban fánkot szeretnénk árusí- tani? A rövid válasz az, hogy amire igény van. Kicsit bővebben kifejtve, érdemes vé- giggondolni a vásárlóközönségünk össze- tételét, kulturális közegét és az üzletünk hangulatát. Mindannyian ismerünk olyan klasszikusan elegáns cukrászdákat, ahol meleg barna színek dominálnak, puha bársony székeken, márvány asztalok mel- lett idős hölgyek, vagy éppen a Monarchia hangulatát megidézni vágyó turisták egy csésze kávé és egy szelet sütemény mellett beszélgetnek. Ide nyilvánvalóan inkább a magyaros, szalagos fánk illik, frissen, le- heletfinoman porcukrozva, mellette egy porceláncsészében meleg baracklekvárral. Ugyanígy fel tudunk idézni olyan mo- dern, fiatalos helyeket, ahol a fehér ural- kodik, amit erőteljes, élénk színű formák törnek meg, és a tizenévesek törzshelye- inek számítanak. Nyilvánvaló, hogy ide minél „vadabb”, figyelemfelhívóbb desz- szertek kellenek, amik közé a színes, má- zas fánkok is tartoznak. A fánk sajnos nem tartozik a kifejezet- ten egészséges élelmiszerek közé. Már az olajban sütés is problémás, és az erőteljes színeket használó mázak ezen még tovább rontanak. Ez egy olyan probléma, amivel szembe kell néznünk, hiszen a fánkok legfontosabb fogyasztói a gyerekek, akik- nek a legtöbbet ártanak az egészségtelen termékek. A feladat nem könnyű, de a cél egyértelmű: amennyire tudjuk, csökken- tenünk kell a káros, veszélyes anyagok