most se könnyű. Négyen dolgozunk a mű-
helyben, minden éjjel hárman, egyikünk
pihen. Nappal pedig van egy cukrászunk,
aki akkor készíti a süteményeit
– mesél a
vállalkozó a kihívásokról.
30-35 féle árut sütnek összesen. Naponta
100-120 kg kenyér és 3-400 darab leveles
péksütemény készül. Amikor elindultak,
ennek a fele volt a termelés, mostanra
érték el a kapacitásuk felső határát. Igény
lenne a bővítésre, de láthatóan nem ez a
cél. A kérdésünkre, hogy lesz-e ebből lánc,
nyit-e újabb pékségeket, csak a fejét csó-
válja. Nem üzletet akar építeni, nagy pro-
fitot termelni. Egyszerűen szeret kenye-
ret sütni, és végre az a munkája, amiben
örömét leli. Jogásznak visszamenni pedig
végképp eszébe se jut.
Meséhez tanulság illik, még ha igaz is a
történetünk. Van is benne bőven, csak
győzzük felsorolni. Kezdjük ott, hogy van
igény a kézi, minőségi pékárukra. Vegyük
észre, hogy a régi, hagyományos módsze-
rek ma is működnek, és bizony sokszor
jobbak, mint a modernek. Az is jól látszik,
hogy aki szereti a munkáját, az vállalja a
kényelmetlenséget, ami kell a sikerhez.
Végül a legfontosabb: gyönyörű szakmánk
van, amiben bárki – még egy jogász is –
megtalálhatja az örömet, a megelégedést.
23
