A két fő helyszín – az Ország Kenyere és
az Ország Tortái – mellett máshol is ta-
lálkozhatott ismerős arcokkal a szakma-
beli látogató.
Rimóczi László
grillázsai
most sem hiányoztak, őt minden hasonló
komolyabb fesztiválon meg lehet találni.
Sulyán Pál
csapata két helyen is helyt állt.
Részt vettek az Ország Tortája osztásban
és önálló standon is megjelentek a kézmű-
ves fagylaltjukkal. A Ludwig és Mentesi
pékség (Jókenyér), a László és Szász pék-
ség mellett még számos mézeskalácsos,
kürtőskalácsos és más rokon szakma kép-
viselői is részt vettek a fesztiválon.
A Magyar Ízek Utcájától nem messze, a
Margit körúton tartották meg most első
alkalommal a kovászos kenyerek találko-
zóját és versenyét, amelyre harminc neve-
zés érkezett pékségek és magánemberek
részéről. A „Kenyér lelke” versenyt
Vajda
József
találta ki, és azt a mottót adta neki,
hogy az igazi kenyérnek lelke van, és ko-
vásszal készül.
Természetesen az ország számos egyéb
pontján tartottak ünnepi kenyérsütéseket,
amelyek közül most a szolnoki „Kárpát
medence kenyere” megsütését emeljük
ki. A 250 kg-os kenyeret magyarországi
és határon túli magyar pékek közösen,
kézzel készítették. 150 kg lisztet, 100 li-
ter vizet, 40 kg pityókát (krumplit), 3 kg
élesztőt és 3 kg sót használtak fel hozzá.
Az óriáskenyér nyolc órán át sült. A kive-
tésnél a Pékszövetség elnöke,
Septe József
is fogta a hatalmas péklapátot.
Azon túl, hogy az árusítási lehetőség-
gel extra bevételre tehetünk szert, ezek a
fesztiválok arra is nagyon jók, hogy széles
körben megismertessük magunkat, külö-
nösen a kézműves, minőségi termékein-
ket. Egyre többen fordulnak a hagyomá-
nyos termelők, gyártók felé régi értékeket,
ízeket keresve. Ha egy ilyen fesztiválon
meg tudjuk valakivel kóstoltatni, hogy
milyen például egy jó kovászos kenyér,
azzal elindítottuk egy úton, aminek a vé-
gén remélhetőleg tudatos, minőséget ke-
reső vásárlóvá válik. Ezért igazán fontos,
hogy megmutassuk, mit tudunk.
31
RÁSZOK
a Magyar Ízek Utcáján
