21
BÉKEBELI
CUKRÁSZAT
KELL SZERETNI
az édességeket
kiváló parkolási lehetőség sokkal több előnyt nyújt számukra,
mintha központi helyen lennének. Egy, a háborúban elpusztult,
az átutazóban lévő kereskedők számára készült vendégfogadó
helyén álmodtak meg egy, a száz évvel ezelőtti világot idéző
épületet. Nem volt könnyű feladat az építkezés, olyan szak-
embereket kellett hozzá találni, akik műemlékek felújításában
jártasak, viszont szinte egy új épületet kellett velük felépíteni.
Közel öt év munkája fekszik magában az épületben.
A minőség iránti elkötelezettség, az apró részletek iránti igé-
nyesség és a harmónia mindenben visszatükröződik, legyen
szó a berendezésről épp úgy, mint a desszertekről. –
Egy svájci
cukrászmester mondta nekem, hogy mi egy nyelvet beszélünk, a
minőség nyelvét
– világít rá Mary a lényegére mindannak, amit
látunk és kóstolunk.
A tanulás és az alapos felkészülés meghozta a gyümölcsét. Har-
monikus ízek, változatosság, kiegyensúlyozottság jellemzik a
desszertjeit. Egy kisebb fajta verseny zsűrizésének élményét
adta nekünk, amikor több, mint tíz féle süteményt kóstoltatott
végig. Mindegyik kiváló volt a maga nemében, és csöppet sem
hasonlítottak egymásra. Egyen ízekről, ismétlődésekről szó sem
volt. A hagyományos receptek és technikák viszont jól megfér-
tek a modern ötletekkel. A Rigó Jancsit például műanyag, fede-
les kávéspohárban kínálják. –
A hagyományos formában senki
nem kérte, így meg viszik, mint a cukrot
– mosolyog. Nem is
csoda, nagyon finom.
A régi receptek mellett ma már újakat is alkot. –
A Csárdáski-
rálynő című operett tavaly volt 100 éves, és a nagypapám nagy
rajongója volt. Ezért személyes kötődésem is van a darabhoz,
amit desszertbe álmodtam
– mutatja be a jobb felső képünkön
szereplő alkotást. Az alsó képen pedig az Opera látható, amit
egy párizsi operaelőadás ihletett. A régi és az új harmóniáját
egy közös vezérelv biztosítja: a minőségi alapanyagok és a kí-
mélő technikák.
A bő tíz év alatt a Békebeli Cukrászda is zarándokhellyé vált,
ahol a vendégek harmada külföldi. Akad olyan olasz, aki a friss
croiassant-jáért naponta 60 km-t autózik. Vannak párizsi és
dél-francia vendégeik is. –
A legnagyobb dicséretet egy cukorbe-
teg vendégtől kaptam. Azt mondta, hogy „magáért érdemes inzu-
linoznom magam”
– meséli. A külföldieknek egy-két magyaros
ízzel viszont akad némi fenntartásuk. A túrót és a mákot nem
értik, hogy mit keresnek a desszertekben, de tanulják. A pogá-
csa is idegen számukra. Ez is a küldetés része, hogy a kulturális
örökségünket megismertessük a világgal.
Cegléd alig több, mint negyvenezres kisváros az Alföldön.
Nincs autópályája, Balatonja, van viszont egy messze földön hí-
res cukrászdája, ami tudatosan építkezett a helyi hagyományok-
ra, ötvözve mindazzal, amit a cukrászatról ma a nagyvilágban
tudnak, tanítanak. A szakma iránti szeretet és elkötelezettség
épp úgy tapintható itt, mint a szülőföldhöz való ragaszkodás,
a mély gyökerekből való táplálkozás. A kérdésünkre, hogy ho-
gyan tovább, tömör választ kapunk: –
Még jobb minőség, még
több profizmus.
