Ön be tudna rendezni 28 négyzetméte-
ren egy komplett pékséget? Bocsánat,
nem fogalmaztam pontosan. Nem csak az
üzemet, hanem a hozzá tartozó pékboltot
is. Szociális helységgel, raktárral együtt
mindössze 28 m
2
-en. Lehetetlen? Szerin-
tem is. De mindig akadnak olyanok, akik
megpróbálják a lehetetlent megvalósítani,
és akik igazán hisznek benne, azoknak si-
kerülni is szokott. Mint a történetünkben
szereplő
Nardai Anitának
és
Meinczinger
Attilának
, akik megálmodták és Magyar-
polányban létrehozták a valóban Falatnyi
Pékséget.
–
Ez egy műemlék épület, bővítésről szó
sem lehetett. Teljesen üres volt, amikor
megvettük, egyedül egy WC volt kialakít-
va. Kockás papíron nekiálltunk szó sze-
rint kicentizni, hogy mit hová lehet tenni.
Úgy szerettük volna, hogy a vevők lássák
a gyártást, de az ÁNTSZ előírta, hogy fal-
lal el kell választani az eladóteret a gyártó
résztől, így tovább szűkült a helyünk
– me-
sélik mosolyogva. Végül tettek a falra egy
ablakot, hogy mégiscsak lássák a vevők a
termelést, és mivel sarkon vannak, így a
másik oldalról is jól be lehet látni.
Értelemszerűen a gépek jelentették az
egyik legkülönösebb kihívást. Hol lehet
mini sütőipari berendezéseket kapni?
Attila hetekig ült az Internet előtt, és ku-
tatott. Végül egy német péknél talált egy
rövid tésztanyújtót – fele sincs a hosz-
sza a ma megszokottnak –, és kiderült,
hogy még van egy aprócska kiflisodrója
is, szinte múzeumi darab. Ezt mindösz-
sze 150 euroért odaadta, végül még egy
zsemleosztót (szintén műemlék) is adott
a gépek mellé ajándékba. Egy utánfutóra
felfért mind a három. Dagasztóból egy
cukrászoknak szánt apróságot állítottak
be. Így állt össze lassan a pékség, amire a
gyerekeik mondták, hogy falatnyi – innen
a találó névválasztás.
A következő nagy kihívást a munkaszer-
vezés jelentette. A technológia szakmai
része Anita számára nem okozott gondot,
hiszen évekig szakoktatóként dolgozott,
és lassan tíz éve a Magyar Pékek Fejedel-
mi Rendjében is aktívan tevékenykedik,
sőt 2011. óta ő vezeti a Rendet. Viszont
soha nem kellett előtte egy komplett üzem
munkafolyamatait megszerveznie. Pláne
nem egy olyanét, ahol minden gépet a
lehető leghatékonyabban kell kihasznál-
ni, hiszen nagyon kicsik a kapacitások, és
bizony 30-35 féle pékárut sütnek minden
nap. –
Jankó Miklósék
, az Ireks segített
az elindulásban. Három napra idejöttek,
és együtt kitaláltuk, hogy mit milyen sor-
rendben kell elvégezni ahhoz, hogy minden
elkészüljön időben. Azóta is, ha bármiben
megakadunk, rögtön segítenek
– idézik fel
az üzem beindításának pillanatait.
A segítség ellenére sem volt könnyű az in-
dulás. Az első napon másfél órát aludtak,
és ezt azóta szívós munkával igyekeznek
növelni. Eredetileg reggel hatkor nyitot-
tak, de volt, aki már fél ötkor bekopo-
gott, hogy vásárolna. Mit volt mit tenni,
most már fél ötre elkészülnek a friss kif-
lik, ugyanis ez viszi a boltot. Van tízféle
kenyerük is, de a kifli az, amiért rajonga-
nak a falubeliek. Hagyományos vajas kifli
forrón, ropogósan, hajnalban. Azért fogy
a teljes kiőrlésű kenyér is, különösen mi-
FALATNYI PÉKSÉG
hagyomány, minőség,
24
