A fagylalt egy jó üzlet – egyre többen gon-
dolják így, ami sajnos ahhoz vezet, hogy
egyre kevésbé lesz jó üzlet. Minél több-
felé osztjuk a tortát, annál kisebb szelet
jut belőle mindenkinek. Szembe kell vele
néznünk, hogy várhatóan egyre nagyobb
konkurenciával, átrendeződő piacon kell
versenyeznünk. Nem ülhetünk a babér-
jainkon, tennünk kell valamit, ha nem
akarjuk, hogy elolvadjon és elpárologjon
a vevőkörünk.
Mielőtt a megoldásokon törnénk a fe-
jünket, gondoljuk végig, hogy pontosan
mivel kell szembenéznünk. Mi vezetett
idáig, és mi okozza a mai veszélyes hely-
zetünket?
Az első számú ok, hogy könnyű lett fagy-
laltot készíteni. Lehet, hogy furcsának
hangzik, de gondoljunk bele, hogy nem
is olyan régen volt, amikor komoly szak-
tudás kellett ahhoz, hogy jó minőségű,
finom fagylaltot tudjunk előállítani. Jó re-
ceptekre, komoly tapasztalatra volt szük-
ség és érteni kellett a gépekhez is. Inkább
művészet, egyedi alkotás volt minden
adag fagylalt, mint mechanikus rutin. A
mester, a vállalkozó (az iparos, ahogy az
idősebb generáció mondja) állt a gép mel-
lett, mert ha betanított valakit, azt pilla-
natok alatt elcsábították vagy önálló lett.
Ma is így van ez még jó pár helyen, csak
közben történt valami.
Az alapanyaggyártók óriásit fejlődtek, és
mára eljutottak oda, hogy olyan félkész
termékeket kínálnak, amelyekből minden
szaktudás nélkül, minimális gyakorlattal
szinte bárki tud fagylaltot készíteni. (A
gépgyártók sem keveset tettek ugyan-
ezért.) Ráadásul mivel eszük ágában
sincs abbahagyni a fejlődést, a minőségi
különbség a tökéletes kézműves fagylalt
és az ő általuk kínált megoldások között
MEGVÉDJÜK VAGY ELVÉTJÜK?
a fagyl
