12
Változtatni az életünkön, kijavítani a hi-
báinkat a legnagyobb lehetőség, amit kap-
tunk. A ma lehet jobb, mint a tegnap volt,
tanulhatunk a múltból, és megtehetjük,
hogy a rosszat hátrahagyjuk. Szabadon
választhatunk minden nap, hogy merre
indulunk. Az út, amin eddig jártunk, csak
azt határozza meg, hogy hol vagyunk, azt
nem, hogy merre megyünk tovább.
Mi kell ahhoz, hogy változtassunk az éle-
tünkön? Leginkább az, hogy akarjunk raj-
ta változtatni. Akarni pedig akkor fogunk,
ha nem tetszik, ahová jutottunk. Néha
megértjük vagy megérezzük, hogy hol
követtünk el hibákat. Máskor a környe-
zetünk ad visszajelzést róla vagy a szerve-
zetünk tiltakozik. Amikor olyan érzésünk
van, hogy valamit nem így kellett volna
csinálni, az egy lehetőség.
Gyakran érünk ilyen útkereszteződések-
hez, ahol választhatunk. Jobbra induljunk
vagy balra? Megtehetjük, hogy a megszo-
kott irányba kanyarodunk, és újra és újra
ugyanazokat a köröket rójuk nap mint
nap. Ha nem tetszik, ahová így jutunk,
akkor mi akadályoz meg minket, hogy
másképp döntsünk? Valójában semmi.
Azt mondják, járt utat ne hagyjunk el já-
ratlanért. Azért ha rossz irányba vezet az a
bizonyos kijárt út, akkor mégiscsak meg-
fontolandó, hogy a másikra térjünk, még
ha azon eddig nem is mentünk.
A megszokás nagy úr, de a megbánás még
nagyobb. Ha igazán megbánunk valamit,
akkor már nem probléma változtatni. Sőt,
eszünk ágában sincs továbbra is azt tenni,
amit megbántunk. Ha nem így van, azt
nem hívják megbánásnak. Egyszer még
lehet fejjel menni a falnak. De kétszer
ugyanannak a falnak?
Az életünk során egyre több útról bizo-
nyosodunk meg, hogy sajnos nem ve-
zetnek jóra. Az sem garancia, ha sokan
mondják, hogy erre vagy arra érdemes el-
indulni. Akkor mégis hogyan lehet meg-
találni a helyes irányt? Belső iránytűre van
szükségünk, ami a kereszteződésekben
megmutatja, hogy melyik utat válasszuk.
Mennyivel jobb, ha érezzük, tudjuk, hogy
merre érdemes menni, mintha újra és
újra kísérletezgetve, tapogatózva tanuljuk
meg, hogy mi a rossz és mi a jó.
Mi ez a belső iránytű? Elvek, amelyek
valóban a sajátjaink, nem másoké, ami-
nek igyekszünk megfelelni. Olyan szilárd
sarokpontok, amihez bármi történjék is
ragaszkodunk, mert így látjuk helyesnek.
Nélkülük csak sodródunk, hol így, hol
úgy döntünk, könnyen befolyásolhatóak
vagyunk.
Az elvek a minőségbiztosítási rendszerek-
hez hasonlíthatóak. Nem azt garantálják,
hogy jó lesz a minőség, hanem azt, hogy
egyforma. Ezért az is nagyon fontos, hogy
az elveink helyesek legyenek, olyanok,
amelyek a jó irányt mutatják, különben
kitartóan ragaszkodni fogunk olyasmik-
hez, amiből előbb-utóbb baj lesz.
Ahhoz, hogy biztosan jók legyenek az el-
veink, egyvalamit még ezek fölé kell he-
lyeznünk, ami alapján el tudjuk dönteni,
hogy helyesek-e. Ez a szeretet, az emberek
iránti önzetlen jóakarat. A húsvét üzene-
te az a lehetőség, hogy szereteten alapu-
ló elvekkel jó irányba tudjuk fordítani az
életünket, van lehetőségünk változtatni,
nem vagyunk a rossz szokásokhoz kötve.
Örömteli ünnepet kívánunk Önöknek!
HÚSVÉTI GONDOLATOK
a remény és a szabadulás ünnepe
