egyre csökken. Fogyasztói oldalról nézve
egyre nő azoknak a száma, akik nem is
érzékelik a különbséget. Mi, szakmabeli-
ek tudjuk, látjuk, érezzük, de ezt nem vár-
hatjuk el a többiektől.
Az összefoglalóan „albánnak” nevezett
fagylaltozók sikere egy további problémá-
ra is rávilágít: nagyon sok embert nem is
érdekel a minőség. Hideg, édes és olcsó
legyen. Mondhatunk akármit, amíg a ve-
vők bemennek hozzájuk, addig van erre a
színvonalra is piaci igény.
Értelmetlen lenne bárkit is hibáztatni. A
fejlődés, a változás természetes dolog, a
mi feladatunk az, hogy ebben a folyamat-
ban megtaláljuk a saját helyünket, utun-
kat. Gondoljuk végig együtt, hogy milyen
lehetőségeink vannak, hogy megvédjük
az üzletünket.
Az egyik út, ha megpróbálunk minden-
féle igényt kiszolgálni. Ha lefedjük a tel-
jes spektrumot, akkor nem hagyunk tá-
madási felületet. Akár egy üzleten belül
is kínálhatunk lépcsőzetes minőségű és
árú fagylaltot, ha elég nagy helyünk van.
Megtehetjük azt is, hogy saját magunk-
nak teremtünk konkurenciát – akár más
márkanévvel –, megosztva a vevőkört
vásárlóerő alapján. Jó szervezéssel a mé-
retgazdaságosságot ki lehet használni, és
ha szükséges, a legalsó szegmensben akár
minimálisra csökkenteni a hasznot, hogy
eszébe se jusson senkinek ránknyitni.
Hátránya lehet ennek a stratégiának a
közismert mondás, miszerint „
ne süllyedj
le az ő szintjére, mert ott a gyakorlatával
simán megver
”. A tapasztalat az, hogy
nehéz jelentősen eltérő minőségi kategó-
riájú termékeket előállítani ugyanazon a
helyen, ugyanazokkal az emberekkel.
Egy másik út, ha felfelé menekülünk.
Még jobb, még tökéletesebb fagylaltot
készítünk, kihasználva a gép- és alap-
anyaggyártók fejlesztéseit, hozzátéve a
saját tudásunkat, tapasztalatunkat, ami-
től egyedi, különleges minőséget tudunk
a vendégeinknek kínálni. Minél frissebb
és természetesebb alapanyagokból dol-
gozunk (például gyümölcsök), és ezt a
vendégek számára egyértelművé tesszük.
Ma is van néhány olyan cukrászda, fagy-
laltozó az országban, ahol senki nem nézi
az árakat. A vendégeik nagyra értékelik a
minőséget, és eddig se azért jártak hozzá-
juk, mert olcsók.
Ezen az úton a haszonkulcsot viszony-
lag magasan lehet tartani, nem olvad el a
nyereségünk. Ha van a környékünkön ele-
gendően nagy fizetőképes kereslet, akkor
hosszabb távon is stabil üzletet lehet erre
a stratégiára felépíteni, ami még megbe-
csüléssel is jár.
Hátránya viszont, hogy egyre szorosab-
ban lesz a nyakunkban a tömegfagylalt,
aminek a minőségi lemaradása csökken-
ni fog. Ráadásul ezzel le kell mondanunk
a lehetséges vevők jelentős, és várhatóan
egyre növekvő számáról, akik számára a
tömegfagylalt minősége is megfelelő.
A harmadik út a márkaépítés. Első ráné-
zésre ez megegyezik az előző stratégiával,
de mégsem ugyanarról van szó. A Mer-
cedes is márka és a Suzuki is. A márka
sokkal több, mint egy adott termék minő-
sége. Hangulat, életérzés, kicsit a valaho-
vá tartozás élménye. Régen a kávéházak,
cukrászdák törzsközönsége szinte klub-
szerűen megoszlott, és egyértelmű volt,
hogy ki hová jár.
Ma is vannak olyan helyek, ahol a vevők
nagyobbik felével személyes kapcsolatot
ápolnak, amitől ők „márkahűek”, azaz
érzelmileg kötődnek az adott üzlethez.
Természetesen ez egy összetett kérdés,
amire nagyon sokféle választ lehet adni.
Van, ahol semmilyen személyes kapcso-
lat nincs, mégis van az adott helynek egy
olyan atmoszférája, amitől divat odajárni.
Egy „albán” típusú fagyizó ezt sohasem
fogja elérni.
Ennek a stratégiának egy eleme lehet az a
gondolat, ami több fagylaltosban is felme-
rült, hogy legyen egy egységes minősítési
rendszer – a szállodák csillagaihoz hason-
lóan –, ami a fagylaltozókat kategorizálja.
Kétségtelenül hozzájárulhat egy ilyen kül-
ső, független vélemény a vevők tájékozta-
tásához, de önmagában biztosan nem lesz
elegendő. Ráadásul beláthatatlanul hosz-
szú idő alatt lehet elérni, hogy kötelező le-
gyen, és a vevők is értsék, hogy mit jelent.
Mit válasszunk, merre induljunk? Fon-
tos látni, hogy nem kell mindenkinek
egy irányba mennie. Van, aki számára az
egyik út a helyes, másnak meg más. A le-
hetőségeken és leginkább saját magunkon
múlik. Mi, magunk vagyunk az üzletünk.
Nem tudunk kibújni a bőrünkből. Kár
próbálkozni olyasmivel, ami nagyon nem
illik a személyiségünkhöz – legyen szó le-
felé vagy felfelé nyitásról, változásról. In-
duljunk ki abból, hogy kik vagyunk, mit
szeretünk csinálni.
Legyünk tudatosak, gondolkozzunk hosz-
szabb távon, hogy meg tudjuk tartani a
szeletünket a fagylalt-tortából.
5
lt jövője
