Az aranykorban, 1994-ben nyílt Püspök-
ladányban egy pékség. A vállalkozó egy
híres péknél tanult, értett a szakmához, és
vett egy nagyon jó olasz kemencét. Min-
den adott volt a sikerhez. Pontosabban
majdnem minden.
Az üzlet pörgött, jó volt a kenyerük, de
egyvalamihez nem értettek: a pénzügyek-
hez. Hiába volt jó a termékük, 2008-ban
csődbe mentek. Ekkor került képbe
Faze-
kas András
, aki pont ahhoz értett, amihez
ők nem. –
Közgazdász vagyok, és már egy
pár évvel korábban láttam, hogy baj lesz.
Felajánlottam, hogy segítek, meg akartam
vásárolni a tulajdonrész felét. Komoly ösz-
szeget ajánlottam érte, de a vállalkozó nem
fogadta el. Végül, miután csődbe mentek,
jóval kevesebbért vettem meg az egész céget
– mesél András a kezdetekről.
Neki viszont pék tapasztalata nem volt, de
nem állt messze a szakmától. –
Egy napi
10.000 adagos országos készétel kiszállító
vállalkozásunk volt akkor, 250 alkalma-
zottal. Ezen kívül még annyi közöm volt a
sütéshez, hogy gyerekkoromban segítettem
nagyanyámnak, aki minden szombaton
kalácsot sütött. Dédapám a kastély fővadá-
sza volt, óriási vendégségek mentek akko-
riban, aminek a hatását még én is éreztem
a nagyanyám sütési tudományában. Innen
van a szlogenünk is: „ahogy nagyanyám
sütötte”
– kapunk bepillantást az előzmé-
nyekbe. András átvette a négy-öt péket,
és tőlük tanulta meg a szakmát. –
Majd’
fél évig gyakorlatilag a pékségben laktam.
Három órákat aludtam, és megtanultam
mindent. Nincs olyan rutinom, ami a ter-
meléshez elegendő lenne, de bármelyik ter-
mékünket el tudom készíteni jó minőség-
ben
– mesél az elkötelezettségről.
A régi pékség mindössze négyféle ter-
méket gyártott: kenyér, kifli, zsömle és
fonott kalács. –
Amikor átvettem az üze-
met, megkérdeztem, hogy mi van a pék-
süteményekkel. Rögtön megmutatták a
fagyasztót, ahol a készen vásárolt termékek
várták, hogy napi 6-8 darabot kisüssenek
belőlük. Keresnem kellett egy péket, aki ért
a leveles tésztákhoz. Szerencsére a catering
cégünkben volt egy cukrász, az ő segítségé-
vel indultunk el ebbe az irányba
– mondja
András. Nem volt egyszerű, szinte mor-
zsánként kellett összerakni a tudást. –
Há-
rom évig küzdöttünk a kiflivel, mert nem
20
AHOGY NAGYANYÁM SÜTÖTTE
egy kézműves pékség története
