lepődve láttuk, hogy
Jankó Miklós
(az
Ireks-Stamag vezetője) dagasztja fateknő-
ben a tepertős pogácsa tésztáját. –
Beug-
rottam egy napra segíteni
– mondta cso-
dálkozó kérdésünkre. Ő próbált küzdeni a
porral, locsolta a sátor előtti murvát, majd
egy füst alatt nyilatkozott egy TV stábnak
is, úgyhogy igazán univerzális segítőnek
bizonyult.
Pék és cukrász szemmel természetesen ez
a két pont volt a legfontosabb a fesztivá-
lon, de ezen kívül még számos másik pék-
ség, cukrászat, fagylaltozó volt jelen, és
persze a határterületeket képező kürtős-
kalácsokról,
Rimóczi László
grillázsairól,
a házi jégkrémekről – nem vicc –, mézes-
kalácsokról, különböző édességekről se
feledkezzünk meg.
„Vendégünk Milánó” szlogen alatt volt
egy kakukktojás is a Magyar Ízek Utcáján,
ahol olasz ételeket kínáltak, köztük fagy-
laltokat. Ami szokatlan volt, hogy fedeles,
„retro” tégelyekben voltak a fagyik. Némi
habozás után győzött a szakmai kíváncsi-
ság, és megkóstoltam. Tökéletes állagú és
ízű volt, de nem ez a történet tanulsága.
Azért haboztam, mert nem láttam a fagy-
laltot. Divat mostanában a múltat idézni,
de gondolják meg kétszer, ha fedeles tége-
lyekben akarnak fagylaltot árulni – nem
látja a vevő, és ezért bizalmatlan lesz.
A legfőbb tanulság azonban az, hogy óriá-
si ereje van annak az „ingyen” reklámnak,
amit az Ország Tortái és a Szent István
napi kenyér kap. Egymást kérdezgették a
rakparton az emberek, hogy melyiket hol
találják. Aki ebből a rohamból kimarad,
az nagyot veszít. Augusztus 20.-át szinte
minden település megünnepli. A helyi pé-
kek és cukrászok összefoghatnának, és az
Ország Tortáit és Kenyerét közösen árul-
hatnák – kicsit hasonlóan ahhoz, ahogy
ez a budai rakparton megvalósul. Sokkal
több lehetőség van még az ilyen alkalmak-
ban, mint amennyivel ma élünk. Legyünk
bátrabbak, vállalkozó-szelleműbbek!
23
RÁSZOK
a Magyar Ízek Utcáján
