Az elmúlt néhány év egyértelmű irányvál-
tást hozott a magyar cukrászat terén. Az
egyre több külföldi szakmai út, a „ház-
hoz jött” bemutatók sorozata, néhány
külföldön tanult szakember hazatérte és
egy-egy elkötelezett szakoktató áldozatos
munkája nyomán egyre többen ismerik
meg azt a modern dekorációs stílust, ami
ma a világszínvonalat képviseli.
A néhány évvel ezelőtt nálunk rendezett
Junior Cukrász VB tömegeknek mutatta
meg, hogy ezen a téren hol tart ma a világ
szakmai élvonala, és persze azt is, hogy et-
től mennyire vagyunk elmaradva. Lépés-
ről lépésre haladunk, érezhető, ahogyan
dolgozzuk le a hátrányt.
Megtanulni, hogy hogyan és miként al-
kotnak meg egy tortát vagy desszertet a
franciák vagy éppen a távol-keleti meste-
rek, viszonylag nem nagy feladat. „Mind-
össze” idő, sok-sok gyakorlás és elkötele-
zettség kell hozzá.
Az igazi kihívás ennél sokkal komolyabb.
Az egykori Monarchia cukrászatának –
ami épp annyira a miénk, mint az osztrá-
koké – ugyanolyan értékes hagyományai
vannak, mint amit a franciák mondhat-
nak magukénak. Sajnálatos módon azon-
ban nálunk a történelem közbeszólt, és az
egykori fényes korszak után hosszú idő-
re az igénytelenség vette át a főszerepet,
amely a múlt látszatából próbált megélni.
Ma a legnagyobbak előtt az a feladat áll,
hogy áthidalva a száz évvel ezelőtt elsüly-
lyedt világ és a mai kor közötti szakadékot
úgy zárkózzanak fel a világszínvonalhoz,
hogy modernizálják a saját hagyománya-
inkat. Ahogyan
Mihályi László
tette az
ikonná vált Dobos desszertjével, a mai
kor szintjére emelve az egykor világhírű
Dobos tortát. Mindezt jó lenne közösen
megtenni, az osztrák, a cseh és a többi
ebbe a körbe tartozó szakemberrel együtt,
elegáns, egységes stílust alkotva, ami fel-
vehetné a versenyt a világban ma egyed-
uralkodó francia irányzattal.
–
Krémest nem tartunk
– ezt a mondatot
kevés cukrászda engedheti meg magának.
6
STÍLUS ÉS ELEGANCIA
a desszertek
