tojással, tejszínnel lehet dolgozni, elsírta
magát örömében. Azóta is nálunk van
–
meséli büszkén.
Egymás mellett sorakoznak a fagylalt-
gépek, a sor végén egy függőleges üstű
Carpigiani. Múzeumi darab. –
Szereltet-
tünk rá egy vészkapcsolót, így már szabá-
lyos a munkavédelmi hatóságnak. Negyven
éves! Egyetlen fagylalthoz használom, a
sztracsatellához. Mielőtt majdnem kész a
fagylalt, belecsurgatom az olvasztott cso-
koládét, ami kiszedéskor pont jó darabokra
törik
– árul el mégiscsak egy titkot. Vagy
inkább csak trükköt.
Még megnézzük a kelesztőben lévő
croiassantokat – reggel hatra frissen sü-
tik őket – majd visszasétálunk az üzlet-
be, hogy végre megkóstoljuk a fagylalto-
kat. Nehéz szavakba önteni az élményt.
Rendkívül tiszta ízek, mintha csak a friss
gyümölcsöt enné az ember, minden mel-
lék- és utóíz nélkül. –
Ez igazán frissít
–
mondja Emilio, és egyetértünk vele. Amit
csak tud, a környékről szerez be, így tény-
leg nagyon friss gyümölcsökkel dolgozik,
és ez a fagylaltjából is kiérződik.
Náluk sincs mindig nyár, egyébként is
teljes értékű cukrászdaként működnek,
és amikor nem a fagylalté a főszerep, ak-
kor bonbonokat, sőt még lekvárokat is
árulnak. A legkülönfélébb helyi termékek
kaphatóak az üzletben, ami leginkább ta-
lálkozóhelynek tűnik, ahol a reggelizéstől
az esti beszélgetésig egész nap van mód a
kényelmes és kedélyes ücsörgésre. Kicsit
megállt az idő, de egy jó pillanatban tet-
te. Ötvenkét éve vannak ezen a helyen,
Emilio mutatja, hogy a berendezés jelen-
tős része nem is változott, elmúlt ötven
éves a bútorzat. De ez senkit nem zavar.
A vendégek és a személyzet is mintha egy
nagy családhoz tartozna, aminek hirtelen
mi is – egy rövid időre – része lettünk.
Emilio két testvére –
Maurizio
és
Alberto
is részt vesznek a vállalkozásban.
Aki bejön az ajtón, személyes jó barátnak
tűnik, vagy legalábbis úgy bánnak vele.
Van egy másik üzletük is, bent az óváros-
ban, ahol a turisták nyüzsögnek. Szebb,
modernebb, személytelenebb. De a fagy-
lalt ugyanolyan jó ott is. A kis, háromke-
rekű zöld járgányukkal viszik át, ami szin-
tén nem egy mai modell.
Ha Como-ban járnak – amúgy is szép
hely, érdemes arra kanyarodni, ha van rá
módjuk – feltétlenül menjenek el a Luisita
Gelateriába, a Via Dottesio 15 szám alatti
régi üzletükbe, vagy keressék meg a ka-
tedrális közelében a másikat. Kóstolják
meg a fagylaltjukat, és lessék el a titkot
– tudják, hogy nincs benne semmi titok.
Sokféleképpen lehet jó fagylaltot készíte-
ni, de aki így is tud, ahogy ők, az igazán
ért a szakmájához.
15
TITOK
fagylaltoztunk Como-ban
Maurizio Casati
