14 / 44
–
Zazzi egy regényhős francia vidéki kis-
lány, akinek álma, hogy eljusson Párizsba,
és ott metrózzon. Sikerül elutaznia a nagy-
városba, számtalan kalandban van része,
és bár a metrózás végül nem jön össze, de
bölcsebben, tapasztalatokkal gazdagabban
tér haza
– mesél a névadójukról
Varga
Margit
, a Zazzi Cukrászda vezetője.
Három barát úgy gondolta, itt az idő va-
lami teljesen újba fogni. Tudták, hogy
viszontagságos lesz, de úgy gondolták,
tapasztalat, élmény lesz belőle még akkor
is, ha nem sikerül. Ahogyan a regénybeli
Zazzi története is alakult.
2004 körül történt mindez, Margiték ak-
koriban többször is jártak Belgiumban, és
rácsodálkoztak a bonbonokra. –
Milyen
egyszerű! Csak folyik a csapból a csokolá-
dé, és alátartják a formát
– idézi fel mo-
solyogva az első benyomást. El is kezdtek
itthon bonbonokat készíteni, de hamar
rájöttek, hogy nem olyan egyszerű, mint
amilyennek látszik. Másrészt adódott a
kérdés, hogy jó, de ki fogja megvenni?
–
Egy önálló csokoládébolt nem tűnt életké-
pesnek, viszont ekkorra már megismertük
a francia cukrász stílust, ezért úgy gon-
doltuk, legyen inkább cukrászda
– meséli
Margit. –
Egy barátunknak Solymáron volt
egy üresen álló üzlethelysége, ami történe-
tesen korábban cukrászda volt. Odaadta a
kulcsot, hogy játszunk ott. Ehhez persze be
kellett rendeznünk, és rájöttünk, hogy ak-
kor már egyszerűbb, ha meg is nyitunk
.
Mindeközben cukrász képzésre jártak, de
nagyon hamar belátták, hogy ennél többet
szeretnének. Egy neves párizsi cukrászis-
kola kurzusait kezdte Margit látogatni,
részben egymásra épülő, részben önálló
modulokat végzett el. Szerencséjére fran-
cia-olasz szakos bölcsész végzettségének
köszönhetően nyelvi akadályai nem vol-
tak a tanulásnak.
A solymáriak pedig meghökkenéssel ta-
pasztalták, hogy a Zazzi nagyonmás, mint
amit ők eddig a cukrászatról gondoltak.
–
Kezdetben még tartottunk hagyományos,
megszokott süteményeket is, nagyjából
két év kellett hozzá, hogy a francia stílusú
monodesszertek felfussanak
– mesél az in-
dulásról a vendéglátónk.
A Zazzinak hamar híre ment, és egyre
több budapesti vette a fáradtságot, hogy
kilátogasson Solymárra, olyan cukrászdát
látni, amihez hasonló nem volt a főváros-
ban. Mégiscsak közelebb van Solymár,
mint Párizs, miért mennénk olyan mesz-
szire, ha itthon is kapunk olyan finomsá-
gokat, mint az Eiffel torony mellett?
Ha már a vevőkör jelentős részét amúgy
is a budapestiek adták, logikus lépés volt,
hogy néhány év után a Zazzi csomagolt,
és beköltözött a nagyvárosba. A budai
Kolosy tér mellett nyitották meg az új üz-
14
EGY BETELJESÜLT ÁLOM
a Zazzi