esemény. A koncepció többször változott
menet közben, ami ezt csak erősítette. Így
természetes, hogy a legtöbben csalódot-
tak voltak. Akadtak kiállítók, akik a vál-
toztatások nyomán inkább visszaléptek,
veszni hagyva a már befizetett előlegeket.
A pénteki nap még viszonylag kiegyen-
súlyozott volt. A vásár működött, a
standokon belül a szakmai látogatók
beszélgettek, tárgyaltak, ismerkedtek
az újdonságokkal, az „utcákon” pedig a
nagyközönség még kezelhető számban
kóstolta a fagylaltokat.
A hétvége, és azon belül is a szombat
okozta az igazi felfordulást, ami a végső-
kig kimerítette a kiállítókat. –
6000 mű-
anyag poharat hoztam ki, és vasárnap reg-
gel a Metro-ba kellett mennem, mert már
csak 600 maradt
– mesélte az egyik alap-
anyag forgalmazó képviselője. A kiállítók
egymástól kértek segítséget, amire éppen
szükség volt. A legtöbben igyekeztek
helytállni, hogy mentsék, ami menthető,
és minél több ember kaphasson fagylaltot.
Tiszteletet érdemelnek, akik így tettek, és
a szakma becsületét védve megtettek min-
den tőlük telhetőt.
Egyértelműen kiderült, hogy így, ösz-
szekeverve biztosan nem működik, hogy
egyszerre szóljon egy kiállítás a nagykö-
zönségnek és a szakmának. Vagy teljesen
külön vagy legalábbis szétválasztva (kü-
lön belépővel, meghívóval) lehet érdem-
ben megtartani egy hasonló rendezvényt.
Az érdeklődés kétségtelenül óriási volt a
nagyközönség részéről, ami logikussá te-
szi azt az irányt, amit a szervezők a jövőre
nézve felvázoltak. Terveik szerint a fesz-
tivált teljes mértékben a fogyasztók felé
próbálják fordítani, minél több cukrászda
bevonásával. Nyilvánvaló viszont, hogy
ebben az esetben meg kell oldani a fagy-
laltok árusítását, amire más fesztiválok
esetében vannak működő példák. Ha ez
lesz az irány, akkor szükség lesz egy olyan
üzleti modellre, amiben a résztvevők pro-
fitot tudnak termelni, szemben a mosta-
ni eseménnyel, ami csak kiadást jelentett
mindenkinek. Most egyedül a nehezen
mérhető reklámérték adta a kiállító cuk-
rászdák számára a „bevételi” oldalt.
Nagy kérdés viszont, hogy az „ingyen
fagyizás” lehetősége nélkül hányan lesz-
nek kíváncsiak a fagylaltfesztiválra. Most
ugyanis az látszott, hogy ami ingyen van,
azt jól el lehet adni.
Jó volt ez az esemény abból a szempont-
ból, hogy nagyon sok kérdést felvetett, rá-
mutatott problémákra, amikre a szakmá-
nak közösen kellene válaszokat találnia.
Szélsőséges helyzetekben, nyomás alatt
jobban látszódnak a mélyen húzódó gon-
dok. Leginkább az, hogy nagyon hiányzik
a szakma által széles körben elfogadott,
közös stratégiai irány, amire például egy
ilyen eseményt építeni lehetne, kezdve a
célközönség meghatározásától a verse-
nyek összehangolásáig. Nem várhatjuk,
hogy más találja ki helyettünk, hogy mire
van szükségünk.
15
LTFESZTIVÁL
vélemények, gondolatok
