Petőfi Sándor
két éves volt,
Jókai Mór
ekkor született. 1825-öt írtak a kalendá-
riumban, amikor Szekszárdon
Petrits Jó-
zsef
mézeskalácsos mesterségre adta a fe-
jét – no meg a kezét és a szívét. De amíg az
előbbi urak leszármazottai ma nem írnak
se verseket se regényeket, addig a Petrits
család immár hatodik generációja süti
nekünk a mesés mézeskalácsokat. Majd’
kétszáz év, a történelem sűrűje múlt el
felettük, háborúk és rendszerek váltották
egymást, de ők túlélték.
A családtörténet kiemelkedő alakja az ala-
pító unokája,
Petrits József
, aki Svájcban,
Bécsben, Pozsonyban, Budapesten tanul-
ta a szakmát, mielőtt 1899-ben önálló
lett. –
Ő dolgozta ki a puszedli és a márc
receptjét. Mézeskalácsos és cukorkakészítő
volt
– meséli
Petrits Szilveszter
, a hatodik
generációs, cukrász és élelmiszermérnök
mézeskalácsos. Négy fiából három érte
meg a felnőttkort, mindhárom országosan
elismert szakemberré vált. Együtt voltak a
Don-kanyarban, de szerencsésen hazatér-
tek. Ketten közülük cukrászdát nyitottak,
egyikük cukorkaüzemet alapított.
Az államosításkor azonban mindent elve-
szítettek.
Petrits István
, Szilveszter nagy-
apja ekkor fordult ismét a mézeskalácsok-
hoz, amivel meg lehetett bújni a minden
szabad vállalkozást üldöző rendszerben.
A vidéki vásárokból a nép mézeskalács
szívvel akart hazatérni, és szerencsére
senkinek nem jutott eszébe erre az igény-
re egy központi gyárat építeni.
Így ment ez nagyjából a rendszerváltásig.
Közben a következő generáció,
Petrits
József
már élelmiszer technikusként kap-
csolódott be a családi vállalkozásba. Ma
ő, felesége, két fia és menyei viszik tovább
az üzletet. Szilveszter testvére,
Petrits
Péter
a szintén családi tradíciót képvise-
lő gyertyaöntő mesterséget választotta,
ami egykor a mézeskalácsosok kiegészítő
foglalkozása volt. –
Régen a mézet a lép-
pel együtt árulták, így a viasz a mézeska-
lácssütés mellékterméke volt
– világosít
fel minket az összefüggésről Szilveszter a
családi múzeumukban, ahol a mézeska-
lácssütés, cukorkakészítés és gyertyaöntés
tárgyai, fotói egymás mellett sorakoznak.
A kiállítás ma Szekszárd egyik turiszti-
kai vonzóereje, 2003-as megnyitása óta
90.000 látogatója volt.
Szakmailag is komoly és érdekes gyűjte-
mény, ahonnan akár ötleteket is lehetne
meríteni. Láttunk például olyan, egykor
fondant öntésre használt, de csokoládé-
hoz is ugyanúgy megfelelő formát, amely-
nek a két fele nem síkban, hanem ívesen
illeszkedik, így a maiaknál érdekesebb
figurát lehet vele készíteni. A gyönyörű-
en faragott ütőfák, a precízen egymásba
illeszkedő hengerek a cukorkakészítő
gépben mind az egykori mesterek pontos,
igényes munkájáról mesélnek.
Az ütőfák aprólékos faragással készültek,
arra szolgáltak, hogy dombormintás mé-
12
HAT GENERÁCIÓ TUDÁSA
Fotó: Nagy Ágnes
